💚 Nélküled | Hardzello | Hun ✔

11. rész

Nem bírok magammal, bocsi 😂 túl izgis, én pedig imádom olvasni, amit kommenteltek 😁

Ben szemszögéből

"Huh...? Mi...?" Joe, mint aki transzból ébredt, elhúzódott tőlem.

Még mindig köpni-nyelni nem tudtam, annyira meg voltam lepődve... Joe majdnem megcsókolt.

"B-Bocsi! Nem akartam! Azt se tudom, hogyan-" hebegte, ahogy folyamatosan hátrébb araszolt. Aztán megállt, és megpróbált lenyugodni. "Ne haragudj! Úgy tűnik, egy kicsit többet ittam a kelleténél. Teljesen kiesett az elmúlt 2 perc."

"Semmi baj!" Sóhajtottam. "Viszont szerintem most már abba kéne hagynod a vedelést." nevettem.

Úgy tűnt, mintha megint visszasüllyedt volna abba a melankólikus hangulatba, amiben azelőtt volt, hogy a képeket csináltuk. "Okés." mondta, egy milliszekundumra elmosolyodott, majd hátat fordított nekem, és elment.

Ismét sóhajtottam. Nem tudtam, hogy mit kéne máshogy csinálnom. Remélem, holnap, ha kijózanodik, majd jobban lesz. Hátha akkor nem lesz már ilyen rossz hangulatban.

Elmentem a mosdóba, majd megkerestem Gwilym-et.
"Allen már visszament a hotelba." mondta, majd így folytatta: "Szerintem én is utána megyek nemsokára."

"Rendben van." bólogattam. Én is kezdtem egyre fáradtabb lenni. A buliból már elég sokan hazamentek, és a hangulat kezdett leülepedni. Gondoltam megkeresem Joe-t, és visszarángatom magammal a hotelba, mielőtt még valami hülyeséget csinál.

Körbejártam az egész helyet, de nem találtam sehol. Úgy tűnt, folyton elkerültem valahogy. Mire megtaláltam, már Gwilym is lelépett, Ramiék meg Brian-ék pedig ugye már korábban elmentek. Joe-n kívül már senki nem volt a partin, akit ismertem volna.

A férfi a terasz szélén lévő kő korláton ült, és fátyolos tekintettel bámult lefelé a városra. "Joe..." szóltam hozzá.

"Beeeen~" mondta nyálas hangon, ahogy felém fordult. Idegesen fújtam ki a levegőt. Még sosem láttam őt ennyire részegnek.

"Ideje hazamenni." intettem a fejemmel az épület felé. "Gyere!" mondtam, azzal megfogtam a karját, és megpróbáltam lehúzni a korlátról. Ahogy földet ért, majdnem összerogyott, de én erősen tartottam, pont azért, mert tudtam, hogy ez lesz. "Vigyázz, nehogy eless!"

Az egyik karját átvetettem a vállamon, és elindultam vele az utca felé. Először át kellett mennünk a házon, ahol elköszöntem azoktól, akikkel szembetalálkoztunk. Mind a filmiparban dolgozók vagy a hozzátartozóik voltak.

Ahogy kértünk az utcára, beültettem Joe-t az egyik ott állomásozó taxiba, majd lehuppantam mellé. Ő rögtön átkarolta a vállamat. Megadtam a sofőrnek a hotel címét, majd elindultunk.

"Ben..." szólított Joe a nevemen, de én nem válaszoltam. "Beeen, hahó!"

"Nem tetszik ez nekem, Joe." fordultam felé egy pillanatra. "Nem szoktál ennyit inni. Ha mégis úgy esik, hogy berúgsz, akkor meg inkább táncra perdülsz, felengedsz, nem pedig melankólikusan bámulod a város fényeit!"

Joe elvigyorodott. "Ó, pedig én annyira szeretek nézelődni! A kilátókat is szeretem, tudtad?" magyarázta, a szabad kezével széles mozdulatokat téve.

"Miért amúgy, te nem ittál?" kérdezte. "Dehogynem, csak nem ennyit..." feleltem. Igazán nem hiányzott most nekem egy ultra-részeg Joe, itt, a vállamra nehezedve, de mégis egy kicsit felelősnek éreztem magam iránta.

"Asszem mindjárt kidobom a taccsot." jelentette ki, mire eltávolodtam tőle, az ablak felé húzódtam. "Na csak az kéne még, hogy lehányd az öltönyöm! Nemrég vettem, és nem is volt olcsó!" Egy zacskót nyomtam a kezébe, amit az előttem lévő ülés háttámlájában találtam. Úgy tűnik, alaposan felszerelték ezeket a taxikat, amiket erre a rendezvényre rendeltek. "Ebbe rókázz, ha már nagyon muszáj!"

"Téves riasztás!" intett ő vigyorogva olyan másfél perc után. Én már csak a szemeimet forgattam.

A hotel elvileg csak 10 percre volt kocsival a parti helyszínétől, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértünk. Ahogy megérkeztünk, kifizettem a taxisofőrt, majd kirángattam Joe-t magam mellől.

Bementünk a hotelbe. A recepción elkértem Joe szobájához meg az én szobámhoz a beléptető kártyákat, majd a lift felé támogattam az amerikait.

"Tartozol eggyel..." nyögtem, ahogy visszahelyeztem Joe karját a vállamra, ugyanis az lecsúszott onnan. Joe félig a lift falának, félig nekem dőlt. "Ébren vagy még egyáltalán? Vagy olyan kényelmes a vállam, hogy már el is szundítottál?" kérdeztem viccelődve, de ő nem válaszolt.

"Túl csendes vagy." állapítottam meg, majd magam felé fordítottam az arcát. "Nem vagy bedrogozva, ugye?" A szemét vizsgáltam, de a pupillája nem volt kitágulva.

Ahogy felértünk arra az emeletre, ahol mindkettőnk szobája volt, kiléptünk a liftből. Rögtön Joe szobája felé vettem az irányt, szinte szó szerint magam után húzva a férfit. A kártyát a leolvasóhoz érintettem, mire az pittyogott egyet, az ajtó pedig kinyílt.

"Olyan nehéz a testem..." szólalt meg Joe, egy hosszú ideje először. "Mintha ólomból lennének a végtagjaim."

Még épp idejében sikerült becsuknom az ajtaját, mielőtt ő úgy döntött volna, hogy eljött az ideje összerogyni. Mielőtt még a földre eshetett volna, elkaptam, így nem ütötte meg magát. Óvatosan leültettem, és a hátát az ajtónak döntöttem.

"Annyira sajnálom, Ben!" nyöszörgött, és láttam, ahogy könny formálódik a szeme csücskében. "Nem akartam, hogy így alakuljon." Most már eleredtek a könnyei, és a felsőteste rázkódott.

"Hé, nincs semmi baj!" próbáltam csitítani, és magamhoz öleltem. "Olyan fáradt vagyok, Ben." húzódott el tőlem és a könnyeit törölgette.

"Tudom." mondtam, és közelebb hajoltam hozzá. "Ne aggódj..." suttogtam, majd összekapcsoltam ajkainkat.

Hmmm na számítottatok-e erre? 😏 Gondoltam, egy kicsit hamarabb felrakom, ugyanis hétvégén MondoCon yeehaw 😍 Btw jön valaki? If ya come and ya wanna meet up, write me 😘