💚 Nélküled | Hardzello | Hun ✔

13. rész

Oké guys szóval mivel ugye eltörtem a telefonom (augusztus óta ez már a harmadik telefon amit tönkretettem, legyetek büszkék 😁) most egy régi kis gagyi mobilt használok. A lényeg az, hogy nem mindig látom, ha írtok kommentet. Én próbálok válaszolni mindegyikre, de van, hogy egy darab kommentet se hoz ki a telefon... Vagy kihozza, de egyszerűen nem engedi, hogy válaszoljak rá. Van amikor engedi, de van amikor nem. Szóval ez így bukta... Vagyis nem akarok bunkó lenni azzal, hogy nem válaszolok XD most még a laptopom is haldoklik, úgyhogy az sem megoldás... Lol már csak nevetni tudok ezen a helyzeten... Szóval bocsii ❤

Gwilym szemszögéből (😏😘)

Csörgött a telefonom. "Halló?" szóltam bele. "Szia Gwil!" hallottam Joe hangját. "Szia Joe, mi újság?" mosolyodtam el. "Ráérsz most egy kicsit? Tudunk beszélni?" kérdezte, a hangja nagyon komolynak hallatszott. "Persze!"

"Bocsi, hogy lopok az értékes perceidből anélkül, hogy előre szóltam volna, de nagyon tanácstalan vagyok..." Miről lehet szó? Vajon arról, amire gondolok? 

"Semmi baj! Örülök, ha segíthetek." mosolyogtam, és töltöttem magamnak egy bögre kávét. "Szóval..." kezdte Joe. "Ne nevess ki, légyszi... meg ne is ítélj el, ha lehet..."

"Miért nevetnélek ki? Miért ítélnélek el? Nem foglak, ígérem!" nyugtattam meg Joe-t. Eléggé zaklatottnak tűnt. "Barátok vagyunk, nem?"

"De, azok vagyunk." Hallottam a hangjában, hogy ugyan csak egy pillanatra, de elmosolyodott. "Na mesélj!" szóltam, miután kortyoltam egyet a kávémból.

"Hát... Szóval... Izé..." Szegény Joe nem találta a szavakat. "Nyugi Joe, relax!" mondtam.

"Az a helyzet, hogy már egy ideje... Ben..." kezdte lassan, majd egy szuszra ledarálta a végét: "...sokkal jobban bejön, mint kellene. Azt hiszem, kissé belezúgtam. Vagyis inkább nagyon..."

Nem szólaltam meg. Ezek szerint jók voltak a megérzéseim.

Sóhajtottam. "Gondolom Ben még nem tudja." jegyeztem meg egy kis hallgatás után. "Nem." válaszolta ő.

"Ugye... Most... Szóval nem fog változni semmi... Mármint... Még mindig ugyanúgy Joe Mazzello vagyok, mint eddig... Azzal a különbséggel, hogy egy másik férfi tetszik nekem... Aki véletlenül pont Ben..."

"Ne aggódj, minden ugyanúgy marad, ahogy eddig volt." mondtam mosolyogva. "Mellesleg egy ideje már sejtettem, hogy ez a helyzet..."

"Jaj Istenem! Komolyan ilyen szembetűnő volt?" kérdezte ijedten. Felnevettem. "Nem hiszem, hogy Ben észrevette volna, ha erre gondolsz." próbáltam megnyugtatni.

"Biztos vagy benne?" "Igen, biztos vagyok benne. Ennyit szerettél volna mondani?"

"Nem... Illetve... Csak nem tudom, mit tegyek." panaszolta Joe. "Hm... Szerintem adj egy kis időt ennek az egész--"

"Már éppen hogy túl sok időt adtam neki!" vágott közbe az amerikai. "Megpróbáltam elterelni a figyelmemet róla egy... barátnővel, de az sem működött. Aztán azt próbáltam bemesélni magamnak, hogy egy idő után úgyis elmúlik, de nem múlt el!"

"Oké-oké! Értem..." mondtam. "Nézd, nem tudom, mit csinálj. Egyszer majd mindenképp el kéne mondanod neki, ha addig nem történik semmi. Persze te döntöd el." Joe sóhajtott a vonal másik végén. "Mindenesetre..." folytattam "...tudd, hogy én itt vagyok neked, és mindenben támogatlak!"

Joe felnevetett. "Ez tényleg sokat számít nekem... Te egy jó barát vagy, Gwilym. Köszönöm!" "Igazán nincs mit! És ne aggódj, nem mondom el neki!"

Joe ismét nevetett. "Még egyszer köszi, Gwil! Most viszont hagylak élni... Már így is túl sok időt vesztegettél rám."

"Á, ne mondj ilyet! Örülök, hogy beszéltünk, és hogy elmondtad! Köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem!"

Elköszöntünk, majd leraktam a telefont. Még szinte egy percem se volt gondolkodni azon, ami az előbb elhangzott, amikor megint megcsörrent a mobilom.

"Szia Gwilym, itt Ben!" "Szia Ben, hogy vagy?"

"Jól... Mondjuk rá... Van most egy kis időd beszélni?" Na ez is jól kezdődik...

"Persze, mondd csak!" sóhajtottam. Mi van, már mindenkinek én vagyok a személyi tanácsadója?

"Ömm... Van egy kis problémám..." Hm... Csak nem az lesz, amire gondolok... Ugye?

Ha mégis azt fogja mondani, komolyan mondom, beleverem a fejemet a falba.

"Az-Az van, hogy azt hiszem..." kezdte lassan. "Azt hiszem, Joe bejön nekem..."

Ó.

"Igazán?" kérdeztem vissza, miközben a nevetésemet próbáltam visszafogni. Ezek a nyomik fogják okozni a halálomat, komolyan.

"Hát ömm... Tudod... A Golden Globes-afterparty után..."

Ha most azt mondja, hogy együtt aludtak, de Joe nem emlékszik rá, én kiugrok az ablakon.

"Joe eléggé... Hogy is mondjam... Nem volt a helyzet magaslatán. Szóval visszakísértem a szobájába."

Na igen, ettől féltem... Megyek is az ablakhoz.

"Aham..." mondtam, hogy jelezzem, még mindig figyelek.

"Aztán... Elkezdett sírni, és sehogy sem tudott megnyugodni. Így én... Öhh..." Ben nagyokat sóhajtott.

"Így te...?" noszogattam, hogy folytassa.

"Megcsókoltam." Fuh. Már kezdtem megijedni. "Ennyi?" kérdeztem.

"Joe amúgy nem emlékszik rá. Még jó is, hogy nem emlékszik... Most biztosan utálna." Ben hangja elcsuklott, mint aki mindjárt sír. "Nem tudom, hogyan fogok újra szembenézni vele, tudva, hogy így kihasználtam..."

"Hé, Ben, ne aggódj, nincs semmi baj! Csak egy csók volt, nem?" Ben válaszul hümmögött, amit igennek vettem. "Akkor semmi extra. Nem kell túl nagy vizet kavarni körülötte!" nyugtatgattam.

"Mit-Mit csináljak most? E-Eddig nem is gondoltam volna, hogy... hogy tetszik... D-De most nem tudok másra se gondolni!" Ben most már tényleg sírt.

"Átmegyek hozzád, rendben?" mondtam, és már vettem is fel a kabátom. "O-Oké." szipogta.

Mikor kinyitotta nekem az ajtót, a szemei teljesen fel voltak dagadva a sok sírástól, az orra pedig piros volt. Még sose láttam így... Rögtön szorosan megöleltem, és megveregettem a hátát. "Hé, nincs semmi baj!"

Az ottlétem alatt sikerült egy kicsit megnyugtatnom. Megígértem neki (is), hogy nem árulom el senkinek a titkát, és hogy ott leszek neki, bármi is legyen. Ezután a hazaúton pedig azon gondolkodtam, hogyan kéne összehozni ezt a két nyafogóst.

Eszembe is jutott valami, de ahhoz természetesen az kellett, hogy újra mind egy városban legyünk. Úgyhogy várnom kellett január 28-ig, az SAG Awards-ig.

(Lehet hogy vannak benne kis időrendi hibák, meg hogy "nem találkoztak az SAG Awards-ig", de most tegyünk úgy, mintha ez így rendben volna, okés? :DD)