Lángolj! *VKook/TaeKook*

X.

- Te megőrültél, Yoongi?!

Jin szemei villámokat szórtak, miközben társára meredt. Térdei pár pillanattal ezelőtt koppantak a padlón, ahogy az eszméletét vesztő fiú alá nyúlt kezeivel, hogy megakadályozza a fájdalmas esést. Ahogy a két tekintet egymásba fonódott, szinte érezni lehetett az idősebb kiszivárgó haragját a levegőben. A fölötte álló azonban teljesen nyugodt maradt. Hiába, Yoongi sosem mutatott ki érzelmeket, képtelenség volt kizökkenteni fagyos szerepéből.

A törhetetlen jégálca azonban meglepettséget rejtett maga mögött. A férfi álmában sem számított arra, hogy a most Jin karjaiban fekvő tizenéves ekkora fájdalmat el tud viselni. Tisztában volt az emberek átlagos ingerküszöbével, Taehyungé azonban minden képzeletét felülmúlta...

Az ajtó halk nyílásával beáramló friss levegő hirtelen hűtötte le az indulatoktól izzó levegőt. A bent tartózkodók pedig azonnal egy emberként fordultak az érkező felé.

A fiatal fiú nedves köpenyéről apró patakokban csurdogált a vérrel keveredett esővíz, apró tócsákat hagyva a padlón. Csizmája cuppogva csattant alatta, megtörve az idilli csöndet, amely pillanatnyilag a szobában uralkodott. Nem igazán zavartatta magát a rámeredő tekintetek miatt, szótlanul bújtatta ki karjait az elnehezült anyag fogságából. Sötét felsője hűségesen tapadt ázott bőréhez, készségesen láthatóvá téve kidolgozott izmainak vonalát a világ számára. 

A köpeny suhogva landolt a padlón, miközben gazdája határozott léptekkel indult meg a kis társaság felé. Szándékai kifürkészhetetlennek bizonyultak a többiek számára, akik szinte szoborrá dermedve követték tekintetükkel a legfiatalabbat. Az ébenfekete pupillák hidegen fonódtak össze a Jin mellett álló férfi tekintetével. Suga ösztönösen kezdett volna hátrálni, de hamar megemberelve magát, láthatatlan betonfalait maga köré emelve állta a lelkéig fúródó tekintetet.

- Kook? - szólalt meg Namjoon hangja a háttérből.

A vezető érzékei szinte ordították, hogy lépjen közbe a kialakulófélben lévő helyzetnek. Két vérbeli harcos nézett éppen farkasszemet egymással, akik bármelyik pillanatban készek lettek volna egymásnak ugrani.

A még nedves, fekete hajszálak súlyos tincsekké tapadtak össze a fiatalabbik homlokán, aki neve hallatán, megszakítva a szikrázó szemkontaktust, oldalrafordult.

Hiába bizonyult alacsonyabbnak a vezérnél, jelenlegi kisugárzásával mégis saját oldalára tudta billenteni a mérleget. Hiába, erre születni kellett...

Mindeközben Jimin óvatosan a legidősebb tag mellé húzódott. Tisztában voltak vele, mi jár a mindkettejük fejében. A maknae tekintete most valahogy más volt, nem a megszokott nemtörődöm érdektelenség látszott benne. Ezek a szemek vérszomjasak voltak, csontig hatolóak...
A két fiú némán nézett össze és szinte egyszerre jöttek rá...

Egy az egyben Taehyung sötét íriszeit látták viszont az előbb.

Az említett törékeny testét két erős kar emelte lassan a levegőbe, egyik térdei alatt, másik a hátánál tartva.
Jin még utánakapni is elfelejtett a meglepetéstől. A maknae egy pillanat alatt húzta ki kezei közül az ájult fiút.

Öt döbbent szempár meredt a szoba felé lépdelő fiatal széles hátára. Soha életükben nem láttak még ilyen megnyilvánulást társuktól, főleg nem egy ehhez hasonló helyzetben. Idejük sem volt feleszmélni, az ajtó már hangosan dörrent a két alak mögött.

Jimin eltátott szájjal és hitetlenül pislogó szemekkel meredt a kilincsre. A fémen tisztán ki lehetett venni a vérfoltokat, amelyek a nemrég érkezett kezéről származtak.