Lángolj! *VKook/TaeKook*

VII.

*gyorstalpaló: Most lép be a legújabb tag az ajtón, Nam után*

A legalacsonyabb fiú megborzongott, karjain az apró szőrszálak az égnek meredtek. Nem tudott megmozdulni, az érkező jeges kisugárzása óriási kígyóként tekeredett körbe Jimin egész testén. Nem először találkoztak, ez nyilvánvaló volt, mégis... A kisebbik szíve mégis ki akart ugrani mellkasából.

Taehyung oda-vissza kapkodta tekintetét Jimin és a belépő között. A kettőjüket összefűző furcsa köteléket egyértelműen érezte, mégsem tudta megmondani, ellenségek-e vagy éppen közeli ,,barátok". Egyikőjüket sem ismerte még eléggé... Főleg nem a most jöttet.

A levegő mintha fullasztóan megsűrűsödött volna körülöttük. A padló nyikorgása, amit az idegen lépései eredményeztek volt az egyetlen hang, amely megtörte a vérfagyasztó csendet. Megfontolt, súlyos mozdulatokkal közeledett, csuklyáját még mindig arca előtt hagyva. Taehyung nem sokkal állt Jimin mögött, így nem tudta eldönteni melyikőjük felé tart a jövevény. Szíve a torkában kezdett dobogni és hátrált egy kicsit. Jobb félni, mint megijedni... Bár már szinte úgyis mindegy volt...

Jimin hatalmasat nyelt, ahogy a csuklyás megállt egyenesen előtte. Nem tudott nem fejet hajtani a nyers dominancia előtt, amely a fiúból áradt. Soha nem tudta kiismerni teljesen... Képtelen volt megjósolni mi lesz a következő lépése, ráordít vagy csupán némán otthagyja. A másik falai összetörhetetlenek voltak számára.

- Yoongi... - suttogta halkan, miközben hideg ujjait idegesen fonta össze maga előtt.

Nem mert felnézni a másikra. Az illető nem a türelméről és kedvességéről volt híres, ezt már régóta az eszébe véste. Tehetetlenségében félszemmel Taehyungra sandított, akinek Jimin nagy meglepettségére figyelmét most valami egészen más kötötte le.

A fiú elnyílt ajkakkal meredt az ajtó felé, arca fehérebb volt a friss hónál is. Jimin nem értette, mit láthatott meg, ami ilyen hatást gyakorol rá. Megmozgatta elgémberedett ujjait és erőt véve magán felnézett. Direkt kerülte az előtte álló tekintetét és mindent, ami csak hozzá kapcsolódott. Nemes egyszerűséggel átpillantott a másik válla fölött.

- Jimin... Tudod, hogy utálom, amikor figyelmen kívül hagynak - a mély, reszelős hang gazdája idegesen lépett közelebb hozzá - És te most pontosan ezt teszed...

A fiú kényszeredetten kapta el tekintetét a küszöbön állóról és egyenesen belenézett a sötét csuklya alá. A szíve kihagyott egy ütemet... Yoongi hideg, érzelemmentes pillantása mintha helyben felnyársalta volna. Úgy érezte, ha nem adja a másik tudtára, hogy figyel rá, az bármelyik pillanatban felfalhatja, akár egy vadállat a zsákmányát.

- Sajnálom, Yoon-

- Most csak Suga! - szakította félbe indulatosan az említett.

Taehyung meg sem rezzent a Jiminnek intézett dühös szavak hallatán. Teljesen leblokkolt az újabb személy láttán, aki nemrég lépte át a küszöböt. Az ismerős köpeny, a vállán lévő címer, az összeszorított ajkak. Hiába állt messze tőle, tökéletesen ki tudta venni a másik arcának látható vonásait. Szemtanúja volt, ahogy az érkező szája is elnyílik egy pillanatra, ahogy észrevette a nem várt itt tartózkodót, vagyis magát Taehyungot. Egy pillanatig tartott csak a meglepettség, a fiú ajkai ismét érzelemmentesen záródtak össze, mintha mi sem történt volna. Megindult Namjoon és Jin irányába, de csuklyáját még véletlenül sem hajtotta hátra. Idegenként kezelte őt...

Taehyung tekintetével végig követte minden egyes mozdulatát, amíg a másik meg nem szólalt.

- Mit keres ez itt?