(Jikook)(Befejezett)
Történetünket ott hagytuk abba, hogy Jungkook a maffiaháború közepén kiválóan helyt állt, és támogatta a Min családot, remélve, hogy Jimin büszke lesz rá. A maffiafőnök maga mellé vette, és saját fiaként tanította, képezte a fiú...
Jimin mosolyogva figyelte, ahogy a patkányt elvezetik. Tudta jól, hogy nem fog tanúskodni a maffia ellen, de nem is ez volt a célja. Csak egyenlő esélyeket akart. Az asztalán heverő aktára pillantott, és kiszúrt valamit, ami eddig elkerülte a figyelmét, de most valahogy ösztönei azt súgták, fontos lehet.
- Jungkooknak van egy bátyja, aki a negyedben lakik. - mondta ki hangosan, a képet nézegetve a jóképű férfiról. Ezt eddig is pontosan tudta, csak valahogy nem tartotta lényegesnek. - Mit tudunk róla? - kérdezte a csoportjára nézve.
- Feddhetetlen az ürge. Az iskolában tanít, és a legkevésbé sincs képbe, hogy öccse mivel foglalkozik. - legyintett az egyik nyomozó.
- Nincs képbe, mert Kook sötétben tartja. Nem akarja, hogy megtudja. - elnevette magát. - Hát még mindig félsz a bátyuskádtól? - tűzte vissza a képet a mappába. - Utána járok valaminek.
- Veled megyek. - állt fel Hoseok, de Jimin intett.
- Ide most egyedül kell mennem. Úgy hatásosabb. - kacsintott. Ahogy az őrs parkolójába ért, kiválasztotta a legnagyobb, legdrágább autót. Minél feltűnőbb szeretett volna lenni, hogy még a vak is lássa mire készül. Szíve a torkában dobogott, ha arra gondolt, hogy ismét találkoznia kell vele. Befordult, a jól ismert kis utcára. Itt is nyomott hagyott a maffia. Minden ház újra szigetelve, az ablakok pedig kicserélve voltak, és a kertben még kis törpék is álltak. Sóhajtott a gondolatra, hogy vajon ezek az emberek, mit fizettek a gengsztereknek, ezekért az apróságokért. Jin otthona a többivel ellentétben, szinte semmit nem változott. Jimin hosszan kifújta a levegőt, majd fegyverét nadrágjába tűzte, és kiszállt méretes autójából.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Már érkezésekor minden szem rászegeződött, de most, hogy ahhoz a bejáratiajtóhoz lépett, és bekopogott, még csak leplezni se próbálták az emberek, hogy mennyire kíváncsiak. Az ajtó feltárult, és egy döbbent tekintetű Jin állt ott.
- Jimin? - kérdezte homloka közepéig futó szemöldökkel. - Te jó ég, de rég láttalak. Gyere be! Mesélj, mi van veled? - állt félre az ajtóból, beljebb invitálva régi tanítványát. A szőke mosolyogva nézett körbe, mert a házban semmi se változott. Pont olyan kicsi, és családias volt számára, mint régen. A tekintetét egy irányba fordítani viszont képtelen volt , arra, amerre annak idején Jungkook szobáját találta, ahol elragadták az érzelmek őket, ahol a fiú magáévá tette. Hirtelen jött zavarában lesütötte szemét, majd megállapodott tekintete a tanáron.
- Te semmit sem öregedtél. - nyújtotta ki karját, és ölelésbe húzta a férfit. Jó érzés volt, ahogy a magas férfi karjaiban tartotta. Rég érzett ilyen meghittséget.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
