Szél, szerelem, Veszprém I. Anna

Nyolcadik fejezet (8)

https://youtu.be/K0ZVMgr67vc

Nyolcadik fejezet

Másnap Anna egész délelőtt pakolt. Kiürítette az emeleten a lomos szobát, ami hajdan az édesapja dolgozója volt, és később ő rakta tele a megunt dolgaival. Egyedül maradt a házban, Zsuzsa délelőtt vizsgáztatott, Áron pedig elugrott a barátjához füstölt szalonnáért, mert estére bulit szerveztek a munkatársaknak, és Áron gulyást akart főzni bográcsban.

Ebből kisebb vita kerekedett, Anna az ágyban is hallotta, hogy az anyja tiltakozik a nyílt tűz ellen, hogy kiég a fű, és büdös lesz a haja, meg a ruhája, de Áron győzködte – csöndesebben, az ő válaszait nem értette –, és valószínűleg elérte a célját, mert az anyja nevetve mondta:

– A szalonna mellé fát is vegyél a tűzhöz, mert nem hagyom, hogy mindenféle szeméttel füstölj!

Pedig Áron eltüzelhetné a garázsban a nagyi dunsztos ládáját, somolygott magában Anna. Száz éve várja a sarokban, hogy dunsztolhasson, de hiába. Mióta a nagyi meghalt, nem főzött lekvárt senki. Hajdan a nővére és ő szaladtak a forró üvegekkel, hogy a befőtt minél hamarabb bekerüljön a paplanokkal kibélelt dunsztba. Az apja halála után nem akadt senki, aki rendet tegyen a garázsban. Minden úgy maradt, ahogy ő hagyta. Ő pedig sajnálta kidobni a nagymama hagyatékát.

Anna elhatározta, ő másmilyen lesz, nem ragaszkodik a fölösleges tárgyaihoz. Mégis csak túlzás egy egész szobát telezsúfolni kacatokkal, amikor használni is lehetne. Délelőtt kiüríti a szobájával szemben a lomost.

Amikor a ház elcsendesedett, és a két autó egymás után elhajtott, magára húzta a szokásos sortot, ujjatlan pólót, a feje búbján összetekerte a haját, a garázsból behozta a macskát, hogy legyen társasága, aztán munkához látott.

Úgy tervezte, mindent átnéz, szortíroz, ami fölösleges, kidobja, ami fontos, mint iratok, bizonyítványok, oklevelek, azt dobozolja, címkézi, és leviszi a garázsba. A többi megy a szelektív kukába.

Kilenc körül a kezébe került a gimnáziumi évkönyv, és fél tízig azt nézegette. Utána főzött egy kávét, és leült, hogy kiválogassa a CD-ket.

A macska, aki maradt Cili, noha valóban herékkel büszkélkedhetett, túl a karnyújtási távolságon, ám mindig a közelben figyelte a munkálatokat, de az asztalra helyezett kávésbögre felkeltette az érdeklődését. Lassan oldalgott közelebb, puha, nesztelen léptekkel, és előbb csak körbeszaglászta a csészét, majd óvatosan belenyalt.

Prüszkölve köpte ki a keserű kávét, és elinalt.

Anna hangosan nevetett rajta, aztán felhörpintette a kávét, közben gyerekes elégtétellel töltötte el, hogy az anyja szívinfarktust kapna, ha látná.

A maradék két kartondobozba elkezdte válogatás nélkül beledobálni a lomot. Majd szortíroz később, ha lesz ideje és főleg kedve.

Az íróasztal alól igyekezett kirángatni egy beszorult Star Wars plakátot, amit nagy becsben tartott egykor, feneke az égnek meredt, pólója felcsúszott, talán még a melltartója is kilógott alóla, amikor meghallotta Áron hangját.

– Te meg mit csinálsz itt?

Anna a fenekére huppant. Ahogy a regényekben meg van írva, az asztallapba koppant a feje, és pókháló ragadt az arcára.

– Pakolok – felelte.

Áron körbenézett a majdnem üres helyiségben, ahol a két doboz mellett csak a combizom erősítő sport cucc maradt, amit Anna a saját szobájába szándékozott visszavinni. Ha ott áll az orra előtt, hátha használja is.