Szél, szerelem, Veszprém I. Anna

Ötödik, hatodik, hetedik fejezet (5, 6, 7)

https://youtu.be/K0ZVMgr67vc

Ötödik fejezet

– Ráérsz négy körül? – kérdezte Anna a telefonban, és fél lábon ugrálva próbált belebújni a szandálba.

– Hát persze. Hová megyünk? – lelkesedett Olívia.

– Shoppingolni. Tegnap találtam egy kismacskát, neki akarok venni mindenfélét.

– Macskát? Anyukád hagyta?

– Áron meggyőzte – válaszolt szégyellősen Anna, és bezárta az öltözőszekrényt.

– A pancser, undok, ronda Áron? – vihogott Olívia.

– Ha ilyen vagy, nélküled megyek.

– Dehogy. Nekem is híreim vannak. Talizzunk a kórház előtt, aztán busszal kimegyünk a plázába.

– Nem jó. Almot is kell vennem, az meg egy mázsa.

Olívia gondolkodott egy sóhajtásnyi ideig

– Hová akarod tenni az almot? Anyukád nem tűrné sehol.

– Igazad van – szontyolodott el Anna, és némán búcsút intett a belépő kollégának. – Akkor csak ágyat veszünk, meg etetőtálat, játékokat. Ezt busszal is haza tudom vinni.

– Négykor a bejáratnál várlak – nyugtázta Olívia. Mielőtt a vonal megszakadt, Anna hallotta, ahogy a húgával pöröl. – Az az én gatyám. Nem veheted fel. A másikat is elszakítottad.

Anna nevetve kinyomta a telefont. Náluk ilyen gond nincs. Elképzelni se tudta, hogy osztozzon valakivel a ruháin. Olívia családjában a fehérnemű kivételével minden névleges tulajdonnak számít, egymás cuccait hordják a húgaival. Bár ő is felvehette volna az anyja nadrágjait, mert Zsuzsa könnyedén tartotta a súlyát, eszébe se jutott. Előfordult, hogy ugyanabból kettőt vásároltak, mert az anyja is farmert és pólót viselt a munkahelyén a köpeny alatt, ám mindig a magáét. Olíviáéknál a közös szoba és közös ruha mellett a gondok is közösek. Mikor legutóbb beugrott hozzájuk, Zsófi, Olívia húga a konyhában sírva szidta a barátját, aki nem hajlandó megnézni a gimnáziumban az amatőr színielőadást, amiben Zsófi főszerepet kapott, mert nem akarja kis gyökerek között égetni magát.

A két testvére és Anna körben állva vigasztalták Zsófit, és szidták a fiút, akinek Anna a nevére sem emlékezett már. Öt perc elteltével csatlakozott hozzájuk Olívia anyukája is, táskás, kialvatlan szemmel, mert éjszakás műszakban dolgozott a héten, és együtt fújta a kórussal.

Mikor beszélt ő utoljára a szerelméről az anyjának? Amikor másodéven összejöttek Zsomborral, és megemlítette, az anyja annyit fűzött hozzá, hogy használjanak óvszert, nehogy valamit összeszedjen, mert a szexuális úton terjedő vírusfertőzéseket nehéz kiirtani.

Mindegy, sóhajtott Anna, és kilépett a kórház épületéből az utcára. Nem is egészséges, ha valakinek az anyja a barátnője. Ő Olíviával bármit megbeszélhet, másra nincs szüksége.

Miután mindent beszereztek a macskának, és hazafelé buszra szálltak, Olívia akkor hozakodott elő az ötletével.

– Hamarosan elköltözöm otthonról.

–Tényleg? Ez szuper – lelkesedett Anna. – Hová?

– Albérletbe megyek, lehet már júniusban. A jövő hónaptól az Unileverben dolgozom, és többet keresek.

– Ó, gratulálok! – Anna átölelte, és megpuszilta az arcát. – Olyan régen tervezed! Szuper, hogy végre sikerült. Miért nem mondtad eddig? A laborban leszel? De attól még ehetsz annyi fagyit, amennyi beléd fér? – kérdezte, aztán befejezte a viccelődést. – Nem is mondtad, hogy állást keresel.