Szél, szerelem, Veszprém I. Anna

Tizenkettőtől a tizenötödik fejezetig (12., 13., 14., 15.)

Meghallgatható hangoskönyvként:

https://youtu.be/rViyjGjpBc4

Tizenkettedik fejezet

Áron később érkezett, a parkban ülve megvárta, míg Anna elmegy. Ahogy a lány kilépett az üvegajtón, látta rajta, hogy rossz híreket kapott. A járása is megváltozott. Máskor ruganyos volt és könnyed, szinte táncos, most maga elé nézett, nyakát fázósan a vállai közé húzta. Mikor kiért az utcára, Áron akkor ment be az épületbe. A liftre többen vártak, a lépcsőn szaladt fel a harmadikra. Tartott a látogatástól. Tartott Zsuzsától. Előző este kiszámíthatatlan volt, túlfűtött és ellenséges, a máskor oly szabatosan fogalmazó asszony zavarosan beszélt, szitkozódott, és kiabált

Az osztályos nővértől megkérdezte Zsuzsa szobaszámát, a három szál rózsával a kezében bekopogott, majd belépett az asszonyhoz. Zsuzsa külön szobát kapott, szerencsére másik beteg jelenlétével nem kellett megküzdeniük.

A férfit mellbe vágta a kórház szag. A klór, az olcsó ételízesítő, és a gyógyszerek szaga. Zsuzsa az ablak előtt állt, és úgy repült hozzá, mintha háborúból megtérő hős lenne, nem az áruló férje, aki tegnap a kórházba hozatta. A nyaka köré fonta a karját, és vadul szájon csókolta.

– Tudtam, hogy eljössz értem – súgta izgatottan. – Hoztál ruhát? Ebben a göncben nem mehetek ki, mert észrevesznek.

Megpróbált kibújni a hálóingéből.

Áron igyekezett lefogni a karját, és megakadályozni, hogy levetkőzzön. A háta is borsódzott az emléktől, mikor a házból kilépve meglátta az asztal tetején egy szál bugyiban, ahogy a részeg munkatársak ütemes tapsára riszálja a fenekét.

Megérdemeltem, volt az első gondolata. Ez valami groteszk igazságszolgáltatás, mert ő a wc-ből jött, ahol, akár egy kamasz, magához nyúlt, mert Anna úgy felizgatta. Az a néhány perc a konyhában, a lány feneke hozzá szorulva túl sok volt. Berohant a wc-be, és elővette a farkát. Egy perc alatt végzett, csak azon igyekezett fogcsikorgatva, hogy ha nem is Zsuzsára, legalább valami idegen nőre gondoljon közben. Egy se jutott eszébe. Aztán, amikor baljával a falat támasztva, jobbjával pedig a farkát markolva a mosdóba élvezett, és szétfoszlott az ész, csak a vágy maradt, Anna gömbölyű fenekét látta, ahogy hívogatóan mered az égfelé, míg neki takarítja a szobát.

Megkönnyebbülten, ám annál bűntudatosabban ment ki, hogy ellenőrizze, puhul-e a gulyásban a marha, és a kertben az asztalon táncoló meztelen felesége látványa fogadta. Először a sajnálat hasított belé, hogy mennyire fog ez fájni holnap Zsuzsának, aztán az ijedtség, mert annyira más volt a nő.

Az unokahúga néhány éve biciklizés közben elesett, beütötte a fejét, és noha felgyógyult, mindörökre megváltozott. Vadidegen férfiakat szedett fel az utcán, ivott, verekedésekbe bonyolódott, végül a család intézetbe dugta. Az ő tébolyult vonásait látta viszont Zsuzsa arcán, és megrémült, hogy komoly baja van az asszonynak. Nem is tévedett nagyot, gondolta, a virágokat lerakta az asztalra, és megfogta Zsuzsa mindkét kezét.

– Hogy vagy drágám? – kérdezte, de maga is látta, hogy rosszul. Az asszony szeme vadul csillogott, és izgatottan körbe járt, mintha veszélyt szimatolna.

Áron, ha megfeszítik se tudta volna összefoglalni mi mindenről beszéltek az alatt a negyedóra alatt, amit a kórteremben töltött. Leginkább a kutatásukat emlegette Zsuzsa, mintha elfelejtette volna, hogy hazajöttek szabadságra, aztán váratlanul a szerelmükről mesélt, hogy mennyire kívánja őt, hogy mennyire szereti, és csókolni akarta, amiről Áron szégyenlősen igyekezett lebeszélni.