Szél, szerelem, Veszprém I. Anna

Féltem, hogy valami hülyeséget csinálsz.

– Mit kezdjek én egy orvosbuliban? – kérdezte Olívia, Az ágyon fekve figyelte Anna készülődését.

– Zalán külön megkért, hogy vigyelek. Mondtam, hogy bejössz neki.

Olívia átgördült a hasára.

– Abból a szoknyából ki van a segged – állapította meg, aztán folytatta. – Tamás dolgozik, és nem bírja, ha én pasizok, míg ő az igát húzza.

– Nem kell pasiznod, csak engem figyelj, hogy nem iszom-e sokat. – mondta Anna, és a melltartóba emelte a mellét. Pusaph melltartó volt, komoly dekoltázst hazudott neki. – Szimpla hetvenöt B. Nem is vagy nő D alatt – kesergett a tükörképét nézve

Olívia megint nevetett.

– Mindjárt megsajnállak! Mellesleg mi újság a kis gyámolítottaddal?

Anna megütközve nézett rá a tükörből.

– Ott alszik melletted. Mi újság lenne?

– Nem a macskára gondolok, értetlenke. Hanem a másik szerencsétlenre, akit örökbe fogadtál.

– Ne beszélj így róla – szökött könny Anna szemébe. – Egyébként se fogadtam örökbe, csak... – megakadt.

– Minden reggel egy órával korábban indulsz miatta. És minden este hallom, hogy sírdogálsz.

– Nem sírdogálok.

– Beszéltetek már róla?

Anna visszatette a kiválasztott felsőt és egy másikat húzott elő a szekrényből.

– Ma, igen.

– Mit mondott? Mivel magyarázta a gyávaságát, hogy itt akart hagyni téged a slamasztikában.

Anna szembe fordult Olíviával.

– Mondtam, hogy ne beszélj így róla. Egyébként sem hiszem, hogy én jártam akkor az eszében. Megvan neki is a maga baja. Elválnak anyámmal.

– Mi? – ült fel Olívia. – És ezt csak most mondod? Akkor szabad a pálya.

Anna elhúzta a száját.

– Ezt eléggé leegyszerűsíted, nem gondolod? Anyámtól válik el, nem nekem ugrik a nyakamba.

– Nem ugrott? – kérdezte óvatosan Olívia.

Anna fintorgott.

– Mégis mire gondolsz? Hogy elém állt, Anna elhagyom anyádat, nem akarsz velem lefeküdni?

Olívia felnevetett.

– Nem is rossz forgatókönyv. Mit feleltél volna?

Anna visszafordult a szekrény felé.

– Szeretem őt Olívia. Bármit megtennék, hogy boldog legyen. Békén hagyom, vagy lefekszem vele. Azt teszem, amit ő szeretne. De nem hiszem, hogy akar engem – mondta, és megtörölte a szemét.

– Mert? Nem nyúlkál a kocsiban? Fura is lenne. Mivel nem beszéltek, hogy tudná kifejteni, akar-e vagy sem.

– Ha szólunk egymáshoz, mindig vita a vége – mondta Anna, és megrázta a fejét. – Kölcsönösen haragszunk egymásra, azt hiszem. Én azért, amit tett, ő pedig azért, hogy elküldtem, amikor ügyeletben bejött hozzám. Még az előtt. Tudod – nézett Olíviára segítség kérőn.

– Igen, tudom. Mesélted. Nem lehet, hogy a válás is közeledés?

Anna felkapta a fejét.

– Meg a költözés Pécsre. Ez pont úgy fest, mint a közeledés.