Szél, szerelem, Veszprém I. Anna

Húsztól a huszonkettedik fejezetig (20., 21., 22.)

Meghallgatható hangoskönyvként:

https://youtu.be/rViyjGjpBc4

Huszadik fejezet

Aznap reggel háromnegyed nyolckor hívta fel Olívia.

– Mondd meg a két pasidnak, hogy kérjék el a telefonszámod – kezdte, aztán elnevette magát.

– Hogy? – kérdezett vissza Anna és csípőjével betaszította a kórház bejáratában a lengőajtót. – Miről beszélsz?

– Jó reggelt! Hallom, még mindig nem vagy magadnál.

– Alig aludtam az éjjel. – Bement a földszinti beteg wc-be, keresett egy üres fülkét, és suttogva elmesélte Olíviának az éjjel történteket. Hogy gumi nélkül szexeltek Zalánnal, és otthon esett le neki, hogy terhes is lehet, és Áron vitte be az osztályra, ahol az ügyeletes szépen kiosztotta.

– Tudod ugye, hogy három nap a határidő, nem három óra? – kérdezte Olívia, amikor a történet végére ért.

Anna lehuppant a wc ülőke tetejére.

– Mi? Három nap? Én három órára emlékeztem. Basszus!

– Már mindegy. Túl vagy rajta. De a telefonodat ne kapcsold ki, és add meg a számod az aggódó apukádnak.

– Hánykor hívott Áron?

– Hajnali kettőkor. Gondolhatod. Legszebb álmomból vert fel.

– Lemerült a telóm, csak reggel vettem észre.

– Hatkor meg a doktorkád csörgött. Hogy hol vagy.

– Nem adtam meg neki a számom – ismerte be Anna. – De honnan tudta a tiédet?

– Ez kicsit hosszú, de legalább felébredsz. A két pasi, a tiéd és az enyém valami autó bizniszbe fogott tegnap, amikor te már becsíptél, és megvolt neki Tamás száma, ő pedig megadta az enyémet. Szóval így. Engem hívott fel, hogy jól vagy-e, mert leléptél tőle. Miért nem aludtál ott? Keskeny az ágya, vagy mi?

– Nem akartam egész éjjel kimaradni. Mária néni beszólt volna.

– Ki az a Mária néni? Én semmit se tudok.

– Áron anyukája. Most ott van nálunk.

– Beköltöztette az anyját? Pofátlan.

A megjegyzés rosszul esett Annának.

– Bírom Mária nénit. Aranyos.

– Bírod az anyád anyósát? Nem vagy te lázas?

Anna nevetett.

– Rendes. Vacsorát főz, beszélget velem, kislányomnak szólít.

– Ha szigorúan vesszük, az unokája vagy – vihogott Olívia.

Anna az órájára nézett.

– Mennem kell. Nyolctól nagyvizit, én adom a tömeget.

– Azért még hívjál délután, és mesélj. Bonyolódik nálatok a helyzet, ne hagyj ki mindenből.

Anna nevetve nyomta ki a telefont. Olíviának elmondhat mindent. Vagyis mindent, amit ki lehet egyáltalán mondani.

A nagyviziten Zalánnal ketten alkották a főorvost követő fehér kígyó farkát. A fej már a következő kórteremmel is végzett, míg ők még az előzőben tekeregtek.

– Hová tűntél, míg aludtam – hajolt hozzá Zalán, mert Anna nyolcra esett be az osztályra, nem tudtak beszélni. A zsebébe nyúlt, és úgy fordulva, hogy a többiek ne lássák, egy köteg óvszert húzott elő. – Készültem, baby. – És kacsintott.