T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

1.

Az elsőosztály

Épp elértem a járatot. A munkám miatt alapból késésben voltam, és csak azért dolgozom ott, mert jó a fizetésem. Egy puccos cukrászdában vagyok felszolgáló. Monoton meló, de azért ki lehet bírni. De elértem.
Három szabad hely volt és egy férfi mögöttem várakozott úgyhogy gyorsan kellett lépnem. Egy hely volt egy fiatal anyuka és a neveletlen gyereke mellett, egy volt egy idős házaspár mellett -a nő rémesen horkolt-. És egy volt egy magányosan ücsörgő néni mellett aki fotókat nézegetett és folyamatosan törölgette az orrát. A mögöttem álló köhhintett. Nagyot sóhajtva elindultam a fényképes nő felé, amikor egy pasas - feltehetően üzletember- szitkozódva felkelt és leült a házaspár mellé. Habozás nélkül lecsaptam a kínálkozó helyre. Gondolkozni kezdtem, hogy vajon miként kerültek fel ezek az emberek az elsőosztályra.
Oldalra fordítottam a fejem. Egy fiatalember mellett ültem. Barátságosan elmosolyodott. Nem is értem miért ült az a férfi. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban megszólalt.
-Biztos túl hangosan hallgattam a zenét. - fordult a laptopja felé.
-Aha. - válaszoltam zavarodottan.
-Charles vagyok.-fordult újra felém.
-Ashley. Mond csak Charles. Szeretsz beszélni ugye? - kérdeztem inkább tréfálkozva mint sértegetve. Szerencsére értette a poént.
- Ha van téma akkor igen. - most teljesen kivette a füléből a fülest. - Mikor láttál utoljára Forma 1-et?- kérdezte.
-Egy hete. - vigyorodtam el, a mosolyom azonban hamar lehervadt amikor rájöttem hogy kivel is beszélek. - Miért nem magángéppel mész? - vontam össze a szemöldökeim.
- Ó ez egyszerű. Reméltem, hogy megismerhetek új embereket,mert mostanában nem igazán sikerült. - itt grimaszba rándult az arca.
-Ezt akkor sem értem. Ki tudja hány repülőd van erre te itt ragadsz egy egyszerű gépen. - gondolkoztam .
- Ennyire zavar, hogy találkoztunk? Más lányok már visítozva üvöltenék a nevemet. Téged meg az zavar, hogy nem a saját gépemen vagyok. - hangja nyugodt volt de tekintetében zavarodottság jele volt.
- Ott a pont. - hagytam rá. - És egyáltalán nem zavar, hogy találkoztunk. Csak inkább hihetetlen. És meglepő. - ásítottam.
-És unalmas is ahogy látom.-mosolyodott el.
-Mi? Nem, dehogy. Csak elhúzódott a meló. Valami rendezvény lesz és asztalokat rendeztünk. - magyarázkodtam.
-Értem. Mit dolgozol? - az érdeklődése kissé zavarba ejtett.
-Hát... Izé. Egy cukrászdában vagyok felszolgáló. Egy Monacói a cukrászunk. - tettem hozzá. Gépelés közben felvonta a szemöldökét. -Miért mész ennyivel hamarabb Párizsba?-kérdeztem. Magam is meglepődtem a kíváncsiságomon.
-Erre a kérdésre vártam. - mosolyodott el. - Meguntam, hogy mindig csak versenyzek és semmit nem látok a városból ahova megyek. Úgyhogy gépre ültem és megyek várost nézni. - miközben ezt mondta egy leheletnyi akcentussal beszélt. Ezen elmosolyodtam.
-Most mi az? - vigyorgott.
-Aztán ne száguldozz a biciklivel. - nevettem fel. Követte a példámat.
-Vicces vagy. És szereted az F1-et. Ritka párosítás. - sóhajtott.
Csak mosolyogtam.
-Mert az nem ritka, hogy egy híresség sima repülővel utazik mi? - kérdeztem.
- Ha pihenni szeretnél nem állok az utadba. - fordult vissza a laptophoz.
Kicsit sajnáltam, hogy ennyi időt elmulasszak a vele folytatott beszélgetésből, de nagyon fáradt voltam. A köztes megoldást választottam.
-Melyik hotelben fogsz lakni?-kérdeztem csukott szemmel.
-Ha most elmondom akkor az éjszaka közepén fogsz zaklatni.-közölte tárgyilagosan. Kipattantak a szemeim és már épp visszavágtam volna neki valami frappáns beszólással, amikor újra megszólalt. -De talán most az egyszer kivételt teszek. - esett gondolkodóba. - A Le Château Brangoly-ba. Elkerekedtek a szemeim.
-Most csak viccelsz.- nevettem el magam amire felvonta a szemöldökeit. - Szóval nem viccelsz. - mondtam. Elfordultam és gondolkozni kezdtem.
-Mi az? Most haragszol? - a keze hozzáért az enyémhez, megborzongtam.
-Nem dehogy. - feleltem, de ennyivel le is zártam a dolgokat.
- Most jön az a rész, hogy rájössz, hogy te nem ott laksz nem találkozunk többet, ez roszul esik bla bla bla. - motyogta.
Én csak szúrósan ránéztem. Egy kicsit beképzelt volt ez a mondat.
Elfordultam és álomra hajtottam a fejem...