T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

9.

Sorry, hogy beletrollkodok, de:
/8 rész
/10 nap
/133 az olvasottság.
Nagyon köszönöm ❤️

És akkor a rész...

-Végeztél?-kérdeztem ásítva Charles-tól.
-Aha. - indult meg. - Nem jössz? - nézett vissza rám.
-De, de megyek. - keltem fel.
-Lejössz fürdeni? - kérdezte amire felhúztam a szemöldökeimet. - Khm... Mármint a medencékhez. - korrigált.
-Jaa, igen. De nem sokáig, mert pakolnom is kell. - tettem hozzá.
-Ouh. Te holnap elmész. - sütötte le a szemét.
-Hát igen... - mondtam kínosan.

-És ha nálam maradnál? - kérdezte.
-Micsoda? - álltam meg. - Így is nagyon sok mindent tettél értem. Ez már nem férne bele. Mármint a barátság izébe... Tudod. - hadonásztam.
-Akkor átlépem. Azt a barátság izét. - nevetett.
-Ne csináld. - motyogtam.
-Kérlek. Elférsz. -
-Kiidegelsz Monaco. - sóhajtottam.
-Majd hozzászoksz. - mosolygott.

-A medencéknél leszek. - mosolygott amikor bementem a szobámba.
Egy üzenet volt az ágyon. Úgy gondoltam, hogy nem érek rá most ilyenekre, mert ki kell maxolnom a Charles-lal töltött időt. (Lol xD)
Amikor késznek nyilvánítottam magam lementem. A fiú tényleg a medencéknél várt.
-Ezt elolvasom. - ültem le egy napozó ágyra. Leült mellém és a vállam fölött kukucskált. - Kis kíváncsi. - néztem rá mosolyogva aztán kibontottam a levelet.

Ashley!

Eljöttem. Sajnálom ami történt és remélem Charles jól van. Egyet viszont tudnod kell.
Hamiltonnál fogok lakni, ezért eladom a cukrászdát. Remélem nem haragszol nagyon.
Szeretlek.            Emma.

Újra olvastam. És mégegyszer. A harmadik újra olvasásnál eleredtek a könnyeim.
-Ezt nem hiszem el. - motyogtam.
-Megölelhetlek? - kérdezte megszeppenve Charles.
Bólogatva a vállára borultam.
-Lewis miatt buktál ki ennyire? - duruzsolta.
-Kit érdekel Ham? - hajoltam el a fiútól. - El fogja adni a cukrászdát. - fogtam a fejem. - Csak az a két dolog maradt apu után. Semmi más. És ő eladja. - szipogtam. - Miért kérdezted, hogy megölelhetsz-e?- néztem Charles-ra.
-Mert azt hittem Hamilton miatt sírsz.-mondta. Őszintének tűnt.
-De aranyos vagy. - nevettem. -De Lewis egy tetű. - tettem hozzá. Hátrálni kezdtem és behunytam a szemem.
Belelépdeltem a hideg vízbe, hogy teljesen elmerülhessek.
-Hogy nem fagysz meg. Nem értem. - rázta a fejét Charles.

-Borzasztó húgom van. - motyogtam.
-Húha. Emlékszem amikor még én voltam az. - közölte tárgyilagosan.
-A húgom? -
-Mi? Nem! Borzasztó. - nevetett zavartan.
-Ja hát igen. Csak akkor mondom ha...-
-Ha nagyon megbántanak. Tudom tudom. - merült el. Amikor újra feljött, nagyjából 5 centire volt tőlem.
-Hideg vagy. - mondtam.
-Mert a víz is az. - mosolygott.
Elkezdtem a haját birizgálni. Addig addig csináltam, amíg punk sérója nem lett.
Elkapott a nevető görcs.
-Te lány! - indult meg felém tettetett haraggal. A végén elnevette magát és átölelt.
-Mennem kell pakolni. - húztam el a szám.

-Nem rázol le ilyen könnyen. - laposakat pislogott.
-Fáradt vagy. - mondtam.
-Neem. - fogta meg a kezem.
-Te tudod. - nyitottam ajtót.
Első utam az erkélyre vezetett. Összeszedtem az asztalon hagyott poharakat és egy tálcán bevittem őket.
-Charles nem láttad a... Ouh. - néztem rá. Az ágyon volt elterülve háton. Bealudt. - Nem vagyok fáradt. - mélyítettem el a hangom.
Kicsit csendesebbre vettem a hangom és nagyjából mindent bepakoltam. Kint hagytam holnapra egy adag ruhát, a fürdőszobai motyóimat és Emma levelét.

Utolsó utam is az erkélyre vezetett.
Rátámaszkodtam a korlátra és lenéztem a pályára. Épp elhullajtottam volna egy könnycseppet, amiklr Charles átölelt hátulról.
-Holnap Monaco. - suttogta. Hangja rekedt volt. Beszívtam az illatát. Többre nem is volt időm.

Elment...