T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

15.

-Mi az, hogy ezek után? - bontakoztam ki az öleléséből.
-A testvéred szakított vele, talált egy gazdagabb pasit. - rántotta meg Sebastian a vállát.
-És erről ti honnan tudtok? - kérdeztem a két pilótától.
-Szakmai pletykák... - válaszolt Charles.
-Nem teljesen így volt. - szólt közbe valaki. - Igazából megbeszéltük, hogy pihentetjük a kapcsolatot, mert sokat kell mennem mindenhova. - közölte Lewis.
-Aham. És akkor mi miért tudjuk megoldani?-kérdezte tőle Charles.
-Igazából. - néztem a Monacói fiúra.
- Mi sem tudjuk még megoldani. És hivatalosan még nem is járunk. Szóval ugyanott tartunk. - fejeztem be.
-Te most megvédted? - kérdezte tőlem Charles.
-Csak burkoltan megjegyeztem, hogy igazán megkérdezhetnéd, hogy leszek-e a barátnőd. Vagy lekoptatnál, ha nem akarsz semmit tőlem. - mondtam majd elmentem.

A szálloda ajtaján belépve lassítottam a lépteimen. Fel nem tudtam menni, mert Charles-nál volt a kulcs. Gondolkozni kezdtem amikor valaki megérintette a vállamat.
-Igen? - fordultam hátra.
-Azt hittem, hogy már rég megkért, hogy legyél a barátnője. - mondta Lewis.
-Lemaradtam arról a részről amikor elkezdett téged érdekelni, hogy mi van velem. - vágtam hozzá. Látva megszeppent arcát sóhajtottam. -Bocs. Kicsit kiborultam. Csak öt napja ismer, nem hibáztatom. - húztam egy mosolyra a számat.
-Te most gyere. Te pedig kopj le. - érkezett meg Charles.
-Kedvesebben már.-ráztam a fejem.
-Mondja ezt az akinek most az a baja, hogy négy nap után nem veszem feleségül. - nevetett idegesen.
-Ennyire töri az Angolt? - szólalt meg Lewis spanyolul. Felé fordultam és eltátottam a számat.
-valamit nagyon félreértett. - válaszoltam neki.
-Megbeszéltétek? - tárta szét a karjait Charles. Bólintottam.

Amint becsukta a lakásajtót fújt egyet. Rám emelte a tekintetét és méregetni kezdett.
-Nem azt mondtam, hogy vegyél feleségül. - kezdtem meg a beszélgetést.
Idegesen ráncolta a homlokát. Aztán mint akinek villám futott át az agyán megszólalt.
-Ohh. Barátnő. Nem feleség. - nevetett kínosan.
-Igen. - indultam el a kanapé felé. Charles megelőzött és magával húzott az ülőalkalmatosságra.
-Haragszol rám? - kérdezte és gyerekesen lesütötte a szemeit.
-Nagyon. - nem tudtam elfojtani a mosolyom.
Kisfiúsan elvigyorodott utána egy csókba húzott.
A nagyon romantikus pillanatunkat röhögés szakította félbe.

-Szép jó napot. Ma este lesz egy kisebb buli az étkezőben, csak a mi tiszteletünkre.-mondta Daniel.
-Mondod ezt te aki miatt piros zászló volt. - vigyorogtam rá amire lehervadt az állandó mosolya. Felvonta a szemöldökeit.
-Neveld meg a barátnődet. - nézett Charles-ra.
-Na tessék. Látod? Mindenki azt hiszi, hogy járunk. - néztem én is a fiúra amire védekezőleg maga elé tette a kezeit.
-Miért, nem vagytok? Charles! Azt ne mond, hogy ő is egy futó kaland, mert akkor én... - kezdte Daniel.
-Jó jó. Vettem a célzást. - állította le a Monacói. - Ott leszünk este. - tette hozzá és ezzel le is zárta a beszélgetést.
-Daniel vette a célzást. Udvariasan rám mosolygott aztán elment...

Kezdem hülyén érezni magam, hogy majdnem minden rész után írok ide  de úgy érzem, hogy ez fontos.

Mai nap folyamán (06.06) a kedves évfolyamtársaim bemutatták nekem, hogy mi is az a bullying avagy bullsh!t.
7.-es vagyok úgyhogy nyilván alsóban is voltak csipkelődések de azzal még úgy elvoltam.

Na de kéremszépen. Az hogy levággattam a hajam (Nyakig ér, eddig váll alattig ért) és nekik nem tetszik arról nem én tehetek.

Tudom, hogy nem sokan olvasnak. Nem is kell, hogy ezreket érintsen ez a pár mondat, de kérlek NE csináljátok ezt egymással. Nem kell elfogadni a másikat. De ne piszkáld.

Köszönöm!