T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

8.

-Neked teljesen elment az eszed? - üvöltöttem Emmára. Giada végre lerakta a telefonját és elindult a baleset irányába. - Hogy jutott az eszedbe. - léptem át egy nagyobb törmelék darabot. - Hogy egyáltalán kilépj. - indultam felé. - A pályára Emma! - fejeztem be.

-Én csak, nagyon... Lewis első lett. - motyogta.
-CHARLES MEG EGY RONCSBAN ÜL! - üvöltöttem.
-Hé, nyugi. - Hamilton levitte a pályáról a húgomat.
Odarohantam a piros autóhoz, amit rengeteg segítő vett körül.
-Ashley, ugye?-kérdezte Giada. - Gyere. Nincs nagy baja. Várjuk meg a boxban. - mosolygott. Tátogni is alig bírtam.

-Szóval. Charles sokat mesélt rólad. - kezdte.
-Rólad nem sokat. Tegnap tudtam meg, hogy van barátnője. - töprengtem.
-Ő is. De... Hiszen te tudod, hogy miért , nem? - döbbent meg.
-Charles! - löktem fel egy széket. - Jól vagy? Jó isten. Kinyírom a húgomat. - vizsgálgattam a fiút. Elhallgattatott.
-Jól vagyok. Most, hogy mindenki itt van. És én nem megyek több kört, elmagyarázom, hogy mi is ez az egész.- a kezembe nyomta a sisakját aztán leült a fotelbe.

-Én meg azt hittem, hogy rég elmondtad neki. - csapott a homlokára Gia.
-Az van, hogy egyáltalán nem járunk. A média miatt csináljuk. Csak ki kéne találni egy jó indokot a szakításra és végeztünk. - magyarázta a Monacói fiú.
-De... A fotó. - akadékoskodtam. Elég nehezen hittem el mind ezt.
-Az már leglább fél éves fénykép. Úgyhogy szabad a pálya. - húzogatta a szemöldökeit Giada.
Mérgesen néztem rá.
-Felkísérlek. - jelentette ki Charles.
-Jó tudni, hogy megyek.-sóhajtottam.-Menés.- fagytam le. - Basszus. Nekem holnap mennem kell haza, de Monacóba is és Emma. Emmával mi van? - hadartam.
-Gyere. Menjünk fel. - mondogatta Charles és húzni kezdett.

Az aulában Hamilton jött velem szembe.
-Emma haza ment. - jelentette ki utánna elment.
-Nagyon kemény voltam vele. - temettem a kezembe az arcom.
-Dehogy. Vagyis egy kicsit, de érthető volt. Az én hibám volt. Ha igazán jó lennék kikerültem volna. - sóhajtott.
-Ha itt valaki hibázott az én vagyok. - jelentettem ki keményen. - Annyira rossz testvér vagyok. - ültem le a kanapéra.

-Ezt ne itt beszéljük meg. - motyogta Charles.
-Igaz. Neked pihenned kell. - indultam el a liftek felé.
-Viccelsz? Csak elfékeztem a gumikat- futott utánnam.
Jó. Lehet, hogy egy icipicit túloztam amikor azt mondtam, hogy roncs kett az autóból.
-Akkor nem tartalak fel. - mosolyogtam kényszeredetten.
-Nem ezt mondtam. - nézett rám.
-Vissza kell menned, ugye?-kérdeztem
-Te is jössz. - Jelentette ki.

-Dehogyis. - hőköltem hátra.
-Ha máshogy nem jössz. Akkor kénytelen leszek másik módszerhez folyamodni. - motyogta. Megragadta a kezem és rákulcsolta az ujjait az enyémekre.
Tátogni kezdtem, utána megadtam magam és megindultam Charles mellett.

-Ez alattomos húzás volt. - jelenettem ki.
-Muszáj volt, mert makacs vagy. - rántotta meg a vállát.
-Most már elengedhetsz. - motyogtam.
-Nem.-most ő makacskodott. Amikor sikerült visszavinnie a boxhoz, rápillantott az eredmény jelzőre.
-Te kis sunyi. - húzta résnyire a szemeit. - Megelőztél. Gratulálok. - mosolygott Sebastianra. - Beszélek a mérnökökkel, aztán mehetünk. Jól vagy? - nézett rám.

A fonatomból elszabadult hajtincset visszatűrte a fülem mögé aztán mosolyogva ott hagyott...