T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

17.

-Neked mióta van kutyád? - kérdezte.
-Úgy negyven perce. Dylan a neve. - raktam le a remegő testet, akit az ijedtség közben felkaptam.
-Harap? - mutatott rá amire elnevettem magam.
-Persze. Egybe lenyel. - bólintottam.
Leguggolt és megsimogatta. Roscoe kicsit féltékeny lett, mert a gazdája lábát kezdte az orrával böködni.
-Ashley! - kiabált valaki a szálloda ajtajából. Kiléptem az árnyékból.
-Tessék? - léptem oda a barátomhoz. Dylan édesen futott utánam és amikor utolért a cipőfűzőmet kezdte rágni.
-Roscoe? - ráncolta a homlokát Charles és mögém nézett. - Itt van Lewis? - fürkészte a terepet.
-Ott valahol. - simogattam meg az idegesen röfögő kutyát.
-Itt vagyok! - jött elő a Brit srác.
-Te miért vagy itt?-tértem rá arra ami érdekel is.
-Csak szólni akartam, hogy itt van az ikred. - rántotta meg a vállait.

-Hogy mi van? - kérdeztük egyszerre Lewisszal.
-Emma... Itt van. Most Verstappennel kavar. - közölte Charles.
Elkeztem befele rohanni. A nem túl nagy tömeget kezdtem fürkészni.
-Emma Rena Morgan.-néztem rá összehúzott tekintettel.
-Em. - jött utánam Lewis.
-Szent isten. Fogadóbizottságot kapok? De édes. - vihogott.
Maxra néztem aki mutogatni kezdett valamit. Mivel nem értettem semmit ezért megráztam a fejem és elkaptam a könyökénél.

-Rengeteget ivott.-közölte.
-Ez egy rémálom. - sóhajtottam.
-Te viszont józan vagy, és olyan szép mint a húgod. - flörtölt.
Épp kapórajött az öcsémtől kapott eskügyűrű. Felmutattam neki aztán tovább álltam. Charles jött be az ajtón a két kutyával. Lewis hálásan vállon veregette, majd a vihancoló húgommal és a viccesen röfögő Roscoe-val együtt kisétált a teremből.
-Gratulálok az eljegyzéshez. - jött oda fintorogva Max hozzám, Charles-hoz és Dylanhez. A fiú értetlenül rám nézett aztán rávágta.
-Igen. Igen... Öhm, ja. Köszönjük. - mosolygott Charles Maxra.
Kitolt a teremből.
-Mielőtt belekezdesz. - mutattam fel a kezem amin a gyűrű volt. - Ez az eskügyűrűm. Daniel adta. Az öcsém. Amikor...-szünetet tartottam. - Amikor megígértem neki, hogy apa meggyógyul. - nyeltem egyet.
-Gyere. Menjünk fel. - karolta át a vállam. Dylan bevackolta magát a karjaim közé.

Miután felértünk Charles egy tamaróval és párnával bélelt sarokba rakta Dylant aztán minden figyelmét nekem szentelte. Széttártam a karjaimat. Szorosan megölelt.
-Szeretlek. - suttogtam.
-Én is téged. - sóhajtott...

Köszönöm szépen az 1000 megtekintést! ❤️