T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

5.

Miután lement és engem meg finoman kitessékelt a szobájából, visszamentem a sajátomba.

-Most én vagyok a hülye vagy idevarázsoltál egy erkélyt? - fogadott a húgom.
-Eddig is itt volt, de még nem mentem ki. - rántottam meg a vállaimat. Nem kell nagy dologra gondolni. Kint volt egy asztal meg székek hozzá. A korlátra virágok voltak felakasztva. Nem volt nagy, de kicsinek sem mondanám. Szóval nem volt bezsúfolva az asztal és még így is elég kényelmesen elfértünk.

-Mi a... - itt káromkodtam egy sort.
-Mi történt? - lépett mellém a húgom.  -Azta... - esett le az álla. - Először azt hittem, hogy az erkély nyűgözött le ennyire.-mosolyodott el.
Ráláttunk a pályára.
-Na és téged lehívott Ham?-kérdeztem.
-Dehogy. Ez nem olyan, hogy csak lehív. - nevetett.
-Ja, igazad van. - mosolyogtam rá. - Na mindegy. Lemegyek a medencékhez. - mondtam és ellöktem magam a korláttól.
-Jó.- bólintott.

Lent mosolyogva köszöntem egy idős párnak, akik a gyógyvízben lazítottak.
Épp a lábamat készültem beletenni a vízbe amikor valaki belelökött a medencébe.
Mérgesen rúgtam fel magam az aljáról és a vigyorgó Hamilton arcába fröcsköltem a vizet.
-A másik te köcsög. - sziszegtem.
-Ja bocs. Emma nem így reagálna. Meg... Jé. Neked fekete a szemed. - mondta.
-Nagyon jó megfigyelő vagy Lewis. - egy kis mosoly terült szét az arcomon.
-Hát ez nagyon érdekfeszítő beszélgetés volt, de nem érek rá ilyenekre. - indult el.
-Persze.-vacogva úsztam egy hosszt.
-Jó estét. - hallottam, hogy valaki köszön a növények mögött az idős párnak utánna egy kusza barna hajkorona bukkant elő mögülük.
-Hellóka. - támaszkodtam meg a medence szélén. Kiültem a szélére és felnéztem a zöld szempárba.

- Na egy verseny? 2 hossz.- kérdeztem.
-Pff. Jó legyen. - ült le.
A tekintetem akarva akaratlanul is a hasára siklott.
-Cöhh. Egyfolytában egy kocsiban ülsz és ilyen hasad van? - fújtattam.
-Nem az üléstől van. Az ülésen kívül sok időm van és azt hasznosítom. De úgy látom te is. - mosolygott.
-Hmm. - ereszkedtem bele a vízbe. - Gyere már. - szóltam rá.
-De ez nagyon hideeg. - szisszent fel.
-Belerántsalak? - kérdeztem.
-Ha szívrohamot akarsz nekem...- erre megforgattam a szemeimet és belehúztam a karjánál fogva. Amikor feljött a víz alól megigazította a lelapult haját.
-Ennyitől nem lesz szívrohamod. - mondtam.

-Megvertelek úszásban. - nyújtottam ki a nyelvem rá.
-Ezért nem lettem úszó. - sétált mellettem.
-Ja, akkor az úszást kéne szeretnem.- horkantam fel.
- Holnap lesz az első kettő szabadedzés. Holnap után meg az időmérő. Akkor eljössz?-pillantott rám.
-Igen. -
-Ígérd meg. - nyújtotta a kisujját.
-Gyerekes vagy.-nevettem és rákulcsoltam a saját ujjamat Charles-éra. - Megígérem na. - nyugtattam meg.
-Mondj valamit Franciául. - kértem.
-Megérted? - kérdezte.
-Nem. - nevettem.
-Milyen nyelven beszélsz? -
-Angolul, Spanyolul és Magyarul. - mondtam.
-Magyarul? - csillant fel a szeme.
-Ahham. -
-Uhh. Az nehéz nem? -
-Olyan magánhangzóik vannak... Lehetetlen akcentus nélkül beszélni azt a nyelvet. - nevettem.
-Akkor okos vagy. Jó éjszakát.- búcsúzott.
-Neked is. - mosolyogtam.

-Húhaaa. Jó sokáig úsztál. - nézett ki a könyv mögül a tesóm.
-Te most komolyan csak ezért vettél egy kamu szemüveget? - nevettem.
-A hitelességért bármit. - mosolygott.
-Lehetetlen vagy ( :) ) - ráztam a fejem.
-Szóval. Mesélj. - paskolta meg az ágyat.
-Leúsztam Charles-t. Ennyi.- vágtam hanyatt magam.
-Szóval bejön. - bólogatott.
-Mi? Ezt meg a mondandóm melyik részéből szűrted le?- néztem rá.
-Rövid voltál. És indok nélkül mondtad. És az mindig kamu. - mosolygott.

Amikor megígértette velem...

A felismerés villámként csapott belém.