T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

12.

-Mi? - kérdeztem, de nem tudtam visszafolytani a mosolyomat.
-Mi? - kérdezte ő is aztán elvörösödött.  Megköszörülte a torkát.-Meddig szándékozol maradni?- kérdezte.
-Ezen még nem is gondolkoztam. - vallottam be. - Nem akarok sokáig a nyakadon maradni. - motyogtam.
-Aha. Biztos nagyon szar, hogy velem kell lenned. - nézett rám.
-Nem! - vágtam rá. - Nekem nem. Inkább neked. - helyezkedtem.
-Tévedsz. Hatalmasat. - sóhajtott.
-Nem szoktam tévedni. - húztam mosolyra a számat. Közelebb hajolt.
-Pedig meggyőződésem, hogy most tévedsz. - közölte.

-Kíváncsi vagyok, hogy a húgod ott lesz-e a futamon. - mondta amikor már Párizsban szeltük az utcákat.
-Van annyi esze, hogy nem jön el. Tudja, hogy megfojtom ha eljön. - válaszoltam.
-Úgyse tennéd. - mosolygott.
-Ohh, Charles drága. Nem ismersz eléggé. - játszottam magamat.
Csak sóhajtott. - Hölgyem. Megérkeztünk. - szállt ki.

Még mindig ámulok a szobáján...inkább lakosztályán.
-Érezd otthon magad. - ült le a kanapéra.
-Persze. Nem lesz nehéz. - néztem rá elképedve.
Amikor leültem mellé a kezem felé nyúlt, de utánna visszahúzta. Eszembe jutott a repülőút. Gondolom neki is. - Jajj de ne már. - duzzogtam.
-Most mi van? - ijedt meg.
-Mondtam, hogy sajnálom. Dühös voltam a repülőn. Nem akartalak megbántani. - magyarázkodtam.
-Tudom. Csak elbizonytalanodtam.-rágta a száját.
-Azt végképp nem akarom. Holnap futam lesz. Nem befolyásolhatlak.-fogtam meg az arcát. Belesimult az érintésembe.
-Fáradt vagy?-kérdezte.
-Egy kicsit. - vallottam be.
- Az ágy készen áll. Majd alszom a kanapén. - ajánlotta meg.
-Dehogy. - forgattam meg a szemeimet. - Én alszom itt. - közöltem.
-Nem. -
-De. - feküdtem el. Sóhajtva lemondott az igazáról és leoltotta a villanyt. Visszaült nézni a TV-t.
-Zavar? - kérdezte.
-Nem. - szóltam rekedt hangon. Lehunytam a szemem. Nemsokára el is nyomott az álom.

Reggel a napfényre keltem...a franciaágyon. Az oldalamon Charles-lal. Ráadásul észrevettem, hogy este nem is öltöztem át. Csodás érzés volt. Kivonszoltam magam az ágyból és elkészültem.
Amikor kiléptem a fürdőből friss levegő csapta meg az orrom. Elfordítottam a fejem, így kiláttam az erkélyre, aminek ajtaja nyitva volt. Charles kint állt és a várost figyelte.
-Annyira el voltam foglalva veled, hogy nem is láttam semmit a városból. - mosolygott rám amikor hátrapillantott.
-Persze. Kend rám. - vágtam vissza neki.
-Délutánig lejöhetnél velem kondizni.-ölelte át a derekamat.
-Rendben. -bólogattam. - Te majd dolgozol én meg nézlek. - mosolyogtam az arcába.
-Nem lustulhatsz el.-kuncogott.
-Pedig most el fogok. - löktem el magam a korláttól.

Reggeli után végül meggyőztem a sportembert, hogy menjünk fel és pihenjük ki a kaját.
-Boldog vagy? - húzott magával a kanapéra.
-Ja, kényelmes a kanapé. - feküdtem el.
-Remélem összerakták az autót. - sóhajtott. - Szánalmas voltam az időmérőn. - Fogta a fejét.
-Jó ég. A húgom kigyalogolt eléd. Csodálatos voltál. - néztem a szemébe.
-Kérlek ne hazudj. - nevetett kínosan amire felültem és közelebb húzódtam hozzá.
-Igazat mondok. - fordítottam magam felé a fejét.
-Igen? - húzott az ölébe. Elvörösödve a vállára hajtottam a fejem. Átölelte a hátam. Kopogtak. Lemásztam róla, ő meg elment ajtót nyitni.