T.I.M.E.~Charles Leclerc FanFic~

2.

Nem tudom mennyit aludtam. Nem is érdekelt. Ásítva nyújtózkodtam egyet amíg csukva volt a szemem. Valakit megcsaptam. Szisszent egyet amire kinyitottam a szemem. Charles nézett rám, de éberségét látva hamar rájöttem, hogy nem aludt. Vagy csak nagyon jól néz ki ébredés után.
-Bocs- húztam vissza a kezemet.

-Kedves utasaink, kérjük csatolják be az öveiket. A leszállást megkezdjük. -
Ismételgette a hangosbemondó.

A leszállásig nem beszéltünk. Úgy voltam vele, hogy ha nem akar akkor nem erőszak. Amikor leszállt a gép megszólalt.
-Hát... Kellemes volt ez az út. Örülök, hogy találkoztunk. - mosolygott.
-Ne mosolyogj így. - motyogtam.
-Tessék? - kérdezett vissza.
-Ne mosolyogj így. Nagyon hamiskás.- ráztam a fejem.
Megköszörülte a torkát.
-Akkor szia. - megfogta a laptopját és utoljára rámnézett.
-Szia. - álltam a tekintetét.

Elment, de az illata azonban ott maradt. Megcsóváltam a fejem és felkeltem a székből. Összeszedtem a telefonom tartozékait és elindultam kifelé.
-Elnézést kisasszony. - szólított meg valaki amire hátra néztem.
Egy kedves stewardess, mosolygó arcával találtam szembe magam.

-Ezt ott felejtette. - Egy piros sporttáskát adott a kezembe. A két oldalán 16-os szám virított. Csak egy ideges mosolyra futotta. Megfordultam és elviharoztam.

A szememmel egész végig Charles-t kerestem. Persze, hogy amikor kéne akkor nincs ott. Sóhajtottam és elindultam a szálloda felé.

Stop!

Itt álljunk meg kalandos történetemben. Emlékeztek, amikor azt mondtam, hogy jól fizet a munkahelyem? Na hát nem csak ez van a sztoriban. Anyámék rendkívül gazdagok voltak, így jelentős vagyont örököltem tőlük én is. Az én is itt most azért fontos, mert van egy ikertestvérem. Apropo testvér. Épp hozzá igyekszem. A mázlista Francia országban telepedett le. Ő is cukrászdát örökölt... Csak ő itt én meg New York-ban.

Üdv:Ashley

Talán még nem említettem de én is a Le Château Brangoly - ban fogok lakni.
Azt dícsérték a legjobban és ahogy nézegettem a képeket elég menőn nézett ki.

-Jó napot.-köszönt a recepciós miután odaértem. Barátságosan elmosolyodtam.
-Jó napot. Ashley Morgan névre lett foglalásom. - mondtam.
-Máris keresem. Igen. Itt kérek egy aláírást. - mutatott egy papírra. Gyorsan aláfirkantottam, utánna elvettem a szobakártyát és elindultam a lift felé. Épp azon gondolkoztam, hogy Charles vajon mit csinálhat, amikor egy ismerős női alak jött szembe velem.
-Emma? - álltam meg.
-Ashley ! - mosolygott.
-Még mindig olyan vagy mint a tükörképem. - közöltem.
- És ezen még meglepődsz? - nevetett. - Mikor vetted ezt a táskát?- siklott a szeme a piros sporttáskára.
-Rendkívül hosszú történet. - mondtam.

És ekkor elmeséltem neki az egészet.

-Na jó foglaljuk össze. Egy nagyon cuki sráccal utaztál, aki híres, de a végén ott hagyta a cuccát a repülőn te meg elhoztad, mert itt szállt meg? - darálta.
-Nagyjából- bólintottam.
-Akkor keressük meg. - húzott fel az ágyról.
-Viccelsz? Biztos, hogy nem adják ki az adatait. - tettem karba a kezeimet.
-Akkor végig kopogtatok az összes lakosztályon. - indult el.

-Nem mered- nevettem.
-Dehogyisnem.-indult kifelé.
Az ajtóban elkaptam a pólója nyakát és szembe fordítottam magammal.
-Inkább mégis megkérdezem a recepción. - sziszegtem az elszánt acrát látva. Ekkor ajtónyílás és nevetés hangzott fel a folyosó végén.
Odafordultunk. Charles tűnt fel Hamiltonnal a nyomában.
-Nem csak te kavarsz F1-essel. - suttogta a húgom...