Az élet nyúlbőrben

1.

Megszülettem.
Ahogy kinyitom a szemem sok homályos gombócokat láttam. És egy nagyot. Azt tudtam, hogy ő az én anyám, de a többiek kik? Szemlélődtem. Éreztem az anyatej illatát. Minden gombóc odatódult, velük együtt én is. Mind enni akartunk. Én letaroltam mindenkit, így elsőként jutottam ételhez. Anya nagyon puha volt. Olyan jó odabújni hozzá.
A gombócoknak is olyan szaguk volt mint nekem és ők is anyatejet kértek. Vagyis ők a testvéreim! Ide oda lökdöstek, de én nem tágítottam. Maradtam a helyemen.

Hirtelen fény tört be az apró helyiségbe, és valaki megszólalt.

- Óóó nézd milyen aranyosak.- mondja egy asszony.- Nézd kicsim!- és felemelt egy aprócska lányt. A pici nyúlni kezdett felénk. A testvérkéim mind ott hagyták a tejet és szaladtak anyánk háta mögé.

De hát nem bántanak. Nem akarnak megenni. Miért féltek így? Nézek testvéreimre. Anyánk védelmezően feláll.

- Nehogy bántsd a gyermekem!- morog az emberekre anyám.

De fura. Mindkét nyelvet értem??

Ahogy anyám morog, a kislány félve elhúzza a kezét és a nőbe kapaszkodik.

- Semmi baj. Majd később visszajövünk.- mondja a nő és visszacsukja az ajtót.