Az élet nyúlbőrben

3.

- Ááá!!- kiáltott Abigél ahogy meglátott engem az ágyban. Reggel hat van.- Jaa, hogy csak te vagy az Péntek.- nyugszik meg.- De mit keresel az ágyban?

A lépcsőn Sára szalad fel ilyedten.

- Mi a baj? Mi történt?- kérdezi aggódva.

- Ja semmi csak megilyedtem Péntektől.- mondja. Sára megnyugszik.

- Huh akkor jó. De ne kiáltozz  mert rám hozod a szívrohamot.- mondja és lemegy a lépcsőn.

Abigél visszafekszik az ágyba. Engem nem rak el onnan, de nem is karol át. Hamar elalszik. Nem telt bele fél óra, hogy a lány sírva ébredt. A párnáját magához szorította és zokogott.

- Harry mostmár menj innen! Ne kísérts!- kiáltja a párnába.- Úgy sem látlak soha többé!- mondja szomorúan. Oda megyek hozzá, de nem sokat ért.

Miután ennek a szomorú, sírós reggelnek vége lett, kimentünk az udvarra. Engem a kosárban vitt ki.
Kint letett a fűre, ő meg mellém ült.
Én nézelődtem. Az udvar nem volt túl nagy, de tele volt virággal. Volt még pár fa és egy tyúkól. Hirtelen megpillantok két macskát. Az egyik valami sziámi féle, a másik pedig egy hosszúszőrű perzsa keverék. Ösztönösen futni kezdtem, de a macskák jöttek utánam.

- Állatok nyugi álljatok meg!- szalad utánunk a gazdim.

- Ne egyeteke meg légyszi!- könyörgök nekik mikor utolértek.

- Nyugi mi nem akarunk megenni.- mondja a sziámi féle.

- Csak ismerkedni.- mondja a másik a sziámi elé lépve.

- Szfingsz vagyok.- mutatkozik be a perzsa keveréket kitolva a képből.

- Én meg Puhi.- mondja másik szikrázó szemmel nézve Szfingszre. Látszik hogy nincsenek jóba, csak elviselik egymást.

- Én Péntek vagyok.- mondom félve. Ebben a pillanatban ér be minket Abigél és felkap. Azonnal berak a kosárba és a házba visz. Behajtja maga után az ajtót, de mielőtt becsukódott volna, a macskák utánunk osonnak.
Abigél lerak a szobája közepére és elmegy a mosdóba.
Most osonnak be a macskák a szobába. Nagyon félek.

- Hétfő tízkor az udvaron.- sutogják és kiosonnak.

Abigél ebből nem vett észre semmit, mert ahogy visszaért, a macskák kilopakodtak. Mikor visszaért a szobába, egy filmet kezdett el nézni a leptopján. Engem az ölébe ültetett, így együtt néztük.
A film borzasztó szomorú volt. Majdnem sírtam, csak a nyulak nem tudnak sírni. A történet egy lányról és egy fiúról szólt akik soha nem lehettek egymáséi. Abigél zokogva nézte, de miután vége lett, látszott, hogy jót tett neki ez a szomorkodás, mert egész este és délután nem könnyezett vagy sírdogált.

Este befészkeltem magam Abigél mellé és elaludtam. Nagyon furcsa álmom volt. Benne voltam én, Harry ként és Abigélt kerestem egy iskolában a kezemben iratokkal. Mikor megtaláltam odaadtam neki , de Abigél nagyon zavarban volt. Elvörösödött és akaratlanul is mosolygott. És beugrott egy kép is ahol Harry kisbaba és a Rózsa utca 20-ban lakott. Nagyon fura.

Reggel Abigél korán kelt, és a szüleivel elmentek vásárolni. Egészen délután három óráig egyedül voltam a lakásban. Nem volt baj. Volt időm gondolkozni azon mi is volt ez a furcsa álom. Miután átgondoltam (nem jutottam semmire), felmásztam az ablakpárkányra, és megnéztem az udvart. Puhi a tyúkok között üldögélt, mintha ő lenne a király. Tök dilis ez a macska.

Mikor a gazdim hazaért boldogan köszöntöttem. Ezzel kicsit jobb kedvre derítettem és végre visszaírt Stefanynak.

Abigél: Bocsi, hogy ilyen sokáig nem válaszoltam csak... meghalt a szerelmem😭😭😭😭😭És légyszi ne kérdezz semmit, mert ha rá gondolok azonnal elsírom magam.

Stefany azonnal válaszolt.

Stefany: 😭😭😭😭Ez nagyon szomorú. De semmi baj. Tudod mit? Holnap elmehetek hozzátok? Most úgy is tanítási szünet van.

Abigél: Igen😃Az jó lesz.

Eztán Abigél szólt az anyukájának, hogy holnap vendégük lesz. Sára nagyon örült neki, hogy a lánya már nincs annnyira maga alatt.