- Héj.- fordítja a fejem maga felé Abigél.- Kapcsold ki az agyad egy kicsit. Mit szólnál ha elmennénk moziba?- kérdi. Olyan aranyos most is csak segíteni akar. Nem is értem, hogy hogy nem vettem észre mielőtt nyuszi lettem volna.
- Oké.- mondom kicsit vidámabban.
Abigél előveszi a telefonját és pötyög valamit.
- Mikor menjünk?- kérdi.- Holnap menni fog a Kiskedvencek titkos élete 2, az Az 2. fejezet és a Pókember Idegenben.
- Jó, akkor menjünk holnap.- jelentem ki.- Hogyha neked is jó.- teszem hozzá.
- Nincs programom.- mosolyog rám.- Szóval melyiket nézzük?- kérdi.
- Az 2. fejezet.- vágom rá azonnal.
- Oké.- próbál mosolyt erőltetni a szájára kevés sikerrel.
- Nem bírod a horrorfilmeket igaz?- nézek rá mosolyogva. Valahogy sejtettem.
- Nem igazán.- küld felém egy szégyenlős mosolyt.
- Akkor mit nézzünk? Kiskedvencek titkos élete 2, vagy Pókember Idegenben?- kérdem.
- Pókember Idegenben.- vágja rá azonnal. Aha. Szóval szereti a pókembert. Hála égnek. Nem akartam volna valami béna rajzfilmet nézni.
Megbeszéltük mikor és hol fogunk találkozni, aztán elváltak útjaink.
Hazamentem és bedőltem az ágyba. Bekapcsoltam a telóm, de kár volt. 25 nem fogadott hívásom volt. És mind ismeretlen. Nagyon fárasztó már ez az egész. Két hete történt. Nem lehetne végre leakadni a témáról!?
Az egész már kezd nagyon idegesíteni.

YOU ARE READING
Az élet nyúlbőrben
AdventureSzia Péntek vagyok, egy átlagos házinyúl. Legalábbis ezt hittem egészen addig amíg egy bizonyos lány házikedvence nem lettem. Lassan kezdtek beugrani az emlékek, és rájöttem ki voltam, és ki lettem...