Az élet nyúlbőrben

9.

Gyors felöltözök és megnézem magam. Olyan vagyok mint egy hónapja voltam. Kirááály. Nem kell többé nyúlnak lennem.

Kilépek a szobából és szétnézek. Szép hely. Én is szívesen laknék ebben a házban.

Éppen a konyhát szemlélem, amikor Abigél anyukájával találom szembe magam.

- Hát te meg ki vagy?- a szemei csak úgy szórják a szikrákat.

- Én....- töröm a fejem valami megfelelő válaszon.

- Ő az osztálytársam, és csoportos feladatot kell megoldanunk kémiából.- Ragadja meg a karom Abigél és elrángat onnan, az udvarra.

Ahogy kiérünk a nyakamba ugrik.

- Jaj Harry! Úgy hiányoztál!- szorít magához boldogan. Én is megszorongatom egy kicsit.

Miután kibontakoztunk az ölelésből, Abigél aggodalmas képet vágott.

- Mi a baj Abigél?- kérdezem az arcát kémlelve.

- Mi a fenét fogunk mondani a szüleimnek és a szüleidnek? Hogy csak úgy egy nyúl bőrében éldegéltél egész eddig, és mert megcsókoltalak minden helyre jött?- akad ki. Miután rájött, hogy mit mondott elvörösödött.

- Igen.- adom meg az egyszerű választ. A lány kérdőn néz rám.- Nem lesz más választásuk. Vagy elhiszik, vagy más földöntúli dolgot találnak ki, mert az orvos is megállapította, hogy engem ütöttek el, és nincs ikertesóm.- mondom és közelebb lépek hozzá. Már csak pár centi választja el az arcunkat egymástól. Közelebb hajolok és ő is, és már összeértek az ajkaink. Az első igazi csókunk.

Eztán először elmentünk hozzánk, a Rózsa utca 20.-ba, mert ragaszkodtam hozzá, hogy először a szüleim és Rita tudja meg a földöntúli hírt.

Ahogy beléptünk az ajtón mindenki ránk nézett és lefagyott. Anya éppen főzött, apa a focimeccset nézte. Pont most rúgták be a döntő gólt, az osztrákok, akiket apa nagyon szeret, de nem nézett a tv felé. Mégcsak meg sem rándult. Rita éppen Vacakot, a csivavánkat kínozta (hercegnő ruhát akart ráadni), és ő is lefagyott ahogy meglátott. Abigél mögém bújt. Ki akart maradni a szituációból. Kezdett kínos lenni a helyzet. Szerencsére Rita megtörte a feszült csendet.

- Harry!!- szalad felém vidáman, és a nyakamba ugrik.- Hol voltál eddig?- kérdezte.

- Egy nyúl bőrében.- mondom a kislánynak.

- Tudtam!- kiáltja diadalmasan.- Te voltál Abigél nyula, Péntek! Tudtaaam!- ujjong, és az eddig mögöttem bujkáló lányt is megöleli. Abigél kicsit félve de visszaöleli.

A szüleim még mindig lefagyva álldogáltak. Anya végre közelebb jön.

- E-ez nem lehet.- vizsgál hitetlenkedve.- Te nem lehetsz a fiúnk. Harry már halott.- mondja szomorúan.

- De itt vagyok anya!- ölelem meg az ijedt asszonyt.

- Fiam!- tér észhez a lefagyásból apa.- Hát tényleg élsz, nem csak képzelődtem!- ölel magához, úgy, hogy majdnem megfulladok.

Eztán mindent elmeséltem a családomnak töviről hegyire. Mind tátott szájjal figyeltek. Még Abigél is.

Miután az egész családi kör megszemlélt, és majd elájult a hallottaktól, megtudta az egész város. És a haverjaimról ne is beszéljünk. Nem hittek a szemüknek, de miután rájöttek, hogy élek és virulok majdnem megfulladtam az ölelésüktől. Az iskolában az igazgató elájult. Alig akartak visszangedni a gimibe. És ez még nem elég. Rám szállt az egész világ. Mindenhol csak arról lehetett olvasni, hogy feltámadt egy ember. Alig volt nyugtom. Mintha egy híresség lettem volna. Abigéllel napi szinten próbáltam beszélni, de a sok tévéműsor felkérést (egyet se vállaltam el, mert utálok középpontban lenni), meg egyebek néha nem hagytak időt arra, hogy vele is beszéljek pár szót.

Most sikerült elmennünk sétálni. Éppen együtt ülünk a padon, de agyilag nem vagyok ott. Hirtelen arra vagyok figyelmes, hogy Abigél a szemem előtt húzogatja a kezét, és kérdőn néz rám.

- Nem hallottál semmit?- kérdi hitetlenkedve.

- Bocsi csak..- kezdek magyarázkodni.

- Csak? Csak mi? Alig beszélünk mostanában. Miért? Valami baj van velem?- kérdezi félve.

- Jaj nem dehogy.- fogom meg a kezét.- Csak ez a sok felkérés és riporter az agyamra megy.- mondom gondterhelten.

Abigél elmosolyodik, és egy puszit nyom az arcomra.

- Minden rendbe fog jönni Harry, majd meglátod.- mosolyog rám. Visszamosolygok, de megint csak azon kezd járni az agyam, hogy hogyan vethetek véget a hírnevemnek.