Az élet nyúlbőrben

5.

A mostani álmomban Péntek voltam és hirtelen mintha vissza mentem volna az időben megmutatta a nyúlgyerekkorom. Aztán ismét Harry voltam. Megint pár fiúval sétáltam egy zebrához értünk, de még nem váltott zöldre a lámpa, úgyhogy vártunk. Hirtelen egy nagy kutya szalad felém.

- Vakarcs állj meg!!- kiáltja utána egy nő, de a kutya fut tovább.

- Ááá!- kiáltom kétségbeesve. Jó bevallom félek a kutyáktól. Csak állítsák meg. Gondolta Harry vagyis én. A kutya nem is igazán tűnt vérszomjasnak, de ha valaki fél az ebektől akkor annak mindenféle kutya vérszomjas.

Ahogy Harry futni kezdett és kiléptem az ő szerepéből, és az egyik haverjába léptem. Harry átfutott a zebrán. Ahol még piros volt a lámpa. Egy autó fényszórója a szemébe világított, de Harry lefagyott az autó előtt. A járgány túl gyorsan közeledett, és nem bírt időben lefékezni. Láttam ahogy az autó elüti Harryt. Láttam ahogy ájultan fekszik a földön, és ahogy a mentő elviszi. Borzalmas volt ezt végig nézni. Eztán elmondták a családnak a rossz hírt. És rengetegszer láttam a Rózsa u. 20-at, és hogy hogy lehet odajutni.

Mikor felébredtem Abigél éppen elköszönt az anyukájától.

- Szia anya akkor megyek a suliba.- mondja.

- Viszlát kicsim. Legyen jó napod.- köszön el Sára, és hallom, hogy az ajtó becsukódik.

Mi volt ez?? Mik ezek az álmok?? Miért álmodom ezt???? És hirtelen minden világos lett...
Én vagyok Harry. Akibe Abigél szerelmes, és akit elütött egy autó. És ahogy ez világos lett inkább "Harry fejével" kezdtem el gondolkzni. Nem "Péntek ként".

El kell jutnom a Rózsa utca 20-ba. Aztán majd lesz valahogy. Szóval elindultam a régi otthonomba. Most per pillanat nem érdekelt se Abigél se semmi más csak a családom. A Rita nevű (mostoha) húgom. A bátor apám, és gondoskodó anyám.

Kikászálódtam az ágyból és elindultam a lépcső felé. Mikor odaértem próbáltam csak a fokokat nézni és úgy ugrálni le rajtuk, de egyszer csak félreléptem és elkezdtem gurulni lefelé a lépcsőn. Gurultam és gurultam és végre leértem. Legalább gyorsabban sikerült, mintha fokonként leugráltam volna. Szerencsémre Sára bement a nappaliba dolgozni, így könnyen kisurranhattam, főleg, hogy a szúnyoghálót csak megböktem az orrommal és kinyitódott.

Kiléptem a házból és azonnal a kaput kerestem. A macskák azonnal előttem teremtek.

- Nocsak nocsak ki van itt?- kérdezi gúnyosan Szfingsz.

- Bocsássatok meg csak jött Abigél barátnője és ez teljesen lekötötte a figyelmemet.- mondom. Így "nem nyúl
gondolkodással" nem is ilyesztőek.

- Nem baj. Én is elfelejtettem.- mondja Puhi vidáman.

- Puhi nemár!- kiált rá a másik.- Egypillanat.- mondja és kicsit arrébb mennek. Civakodtak veszekedtek egy darabig, de aztán meguntam.

- Figyeljetek nekem most sürgősen el kell jutnom a rózsa utca 20-ba.- mondom és indulnék is de még utánam szólnak.

- Várj! Mi tudjuk hol van.- kiált Puhi.

- De először csatlakoznod kell a HáziKedvencek Társaságához.- mondja Szfinksz büszkén.

- Vagyis a HKT-hez.- kiáltja be Puhi.

- Hát akkor csatlakozok.- mondom unottan. Nem igazán érdekelt most semmi, csak az, hogy eljussak a Rózsa utca 20-ba.- Akkor megyünk?- kérdem.