Az élet nyúlbőrben

12.

A reggelem úgy indult, hogy két elvetemült újságíró rontott rám.

- Elnézést, de be kell mennünk a fiatalúrhoz.- mondja magas hangon az egyik.

Erre keltem fel. Kómás fejjel kinéztem a szobámból, és ez fogadott: két 30as éveiben járó nő ránk akar törni, de anya serpenyővel a kezében visszartja őket.

Ahogy meglátnak félrelökik anyát és felém rohannak mikrofonnal és kamerával a kezükben.

- Kingdermann Harry, aki feltámadott...- kezdik de nem érdekel.

- Mi a fenét képzelnek magukról?!!- ordítok rájuk.- Betörnek a házamba, fellökik anyámat és azt várják hogy majd meginterjúvolhatnak??!!- csapom ki a mikrofont az egyik nő kezéből.- Maguk tényleg ennyire hülyék?!!- az illetéktelen behatolók hátrálnak egy lépést, és visszahúzzák a kamerát.- Na menjenek kifelé vagy hívom a rendőrséget erőszakos behatolás ügye ként!!!!- mutatok az ajtó felé ordítva. A nőknek nem kellett több. Úgy kisprinteltek hogy csak na.

Becsaptam utánuk az ajtót és felsegítettem anyát.

- Köszi kincsem.- néz rám büszkén anya.

- Borzasztó ez a népség.- mérgelődök.

Rita lép ki a szobából a szemét dörzsölgetve.

- Mi történt?- kérdezi álmosan.

- Semmi különös.- mondom és rámosolygok.- Figyelj Rita, valami titkosat szeretnék kérdezni tőled, de először öltözz fel.- mondom neki.

- Oki.- szalad vissza a szobájába boldogan.

- Anya, légyszi ideadod az ajtó kulcsát?- kérdem.

- Persze.- előveszi a zsebéből és odanyújtja nekem.

Bezártam az ajtót, és aztán visszaadtam anyának a kulcsot.

- Mostmár biztosan nem törnek ránk.- jelentem ki.

Rita az ágyán ül és engem vár.

- Na kérdezd!- mondja izgatottan.

- Azt áruld el nekem,- veszem suttogóra a hangom- hogy honnan tudtad, hogy én vagyok Péntek? Én is csak aznap jöttem rá.- csodálkozok.

Már nagyon régen meg akartam tőle kérdezni csak sose volt időm rá, és féltem, hogy fáradtan nem fogom megérteni a gondolatmenetet. Hisz valószínűleg elég logikás, hogy hogyan jött rá.

- Hát...- kezdi.- én csak megéreztem.- mondja vállrándítással.

- Wow.- képedek el.- Azt hittem ez egy kicsit rafináltabb.

- Hát nem kell minden földöntúli dologhoz rafináltság. Elég a szeretet is.- mondja.

Senki sem gondolná, hogy az én húgom milyen bölcs, pedig nagyon az.