Az élet nyúlbőrben

4.

Ma éjjel megint furi álmom volt. Megint Harry voltam, és pár sráccal beszélgettem és gördeszkáztam. Egy kisebb lányt is láttam. Úgy hívták hogy Rita. Kis vörös copffjaival és az aranyos szeplőivel elragadó kislánynak nézett ki. Kb. 9 éves lehetett. És eztán meghallottam Harry gondolatát: Szegény Rita még nem tudja a titkot.

Felriadtam. Abigél javában készülődött. A rumlis szoba egészen barátságos lett. Sehol egy ruhakupac vagy tankönyvek. A lány is egész boldognak tűnt. Mosolyogva hajtogatta a ruháit. Még a harmónikába is belefújt (még a nagyapjától kapta karácsonyra). Nagyon jó dallamot sikerült összeraknia.

Kilencre megérkezett Stefany. Egymás nyakába ugrottak az örömtől. Nagyon régen találkoztak már. Majdnem egy hónapja. Nevetgélve felszaladtak a lépcsőn.

- Képzeld jött egy új fiú az osztályba. Olyan cukii.- újságolja mosolyogva. Abigél arcáról lefagy a mosoly és a földre szegezi a tekintetét. Ezt barátnője is észreveszi.- Képzeld Lomhha mit csinált a minap!- tereli a szót. Lomha Stefany kutyája.- Ugye nálunk mint mindenhol hullanak a falevelek, és mi összegereblyéztük egy kupacba. Már hetek óta ott állt a sok levél. Mintha Lomha csak most vette volna észre belevetette magát, de azonnal kiugrott, mert egy süncsalád kellős közepébe csöppent. Az apró sünik olyan gyorsasággal suhantak ki a kertből hogy csak na. Láttad volna ahogy a cuki muki süni bünik elszaladnak az orrunk előtt a kutya meg menekül a házába.- ezt olyan átéléssel mesélte, hogy még Abigél is visszanyerte a jókedvét. Olyan gyönyörű amikor mosolyog.

Egész nap elvoltak. Elmentek sétálni, monopoliztak, nevedgéltek és sírtak. Olyan jó volt látni ahogy Abigél boldog. Úgy igazán.

Délután öt körül elkezdett zuhogni az eső. Az ég is nagyon beborult, és úgy villámlott, hogy csak na.

Abigél a takarója alá bújt és engem szorongatott félelmében. Furcsa, álomszerű érzés fogott el. Aztán valami más. Jaj ne! Nem mentem el arra a macskagyűlésre. Nenene! Nagyon mérgesek lesznek. Remélhetőleg kiheverik.

Amíg Abigéllel a takaró alá bújtunk, Stefany odaült az ablakhoz és nézte az eget. Úgy csillogott a szeme. Ahogy villámlott egyet, azonnal elmosolyodott. Furcsa. Olyan boldog és vicces lány ez a Stefany. Hogy hogy nem fél a villámlástól?

Miután Abigél barátnője hazament lefeküdtünk aludni. Megint furcsa álmokkal aludtam, de ez most valahogy más volt. Nagyon más.