Mikor Tamás sikeresen kisorsolta, hogy ki kivel lesz 'sátortárs', elkezdtünk pakolni. Mivel én Konrád titkozatos haverjával kerültem egy sátorba, de ő csak holnap érkezik, nem volt nehéz dolgom. Szépen berendeztem magamnak a sátram egyik felét és a végeredmény egész otthonos lett.
Mivel hétre már be is fejeztem a sátram, úgy döntöttem lemegyek a partra. Magamhoz vettem a telefonom és az egyik kedvenc könyvem Jane Austentól, a Büszkeség és Balítéletet.
Leültem a homokba, mivel az még mindig kellemesen meleg volt és írtam egy üzenetet anyának. Szegény tuti halálra izgulja magát. Mondjuk tök feleslegesen, hisz már annyiszor voltam itt és a barátaim is ismeri...nagyrészt. Szóval a lényeg az, hogy írtam egy sms-t amiben jeleztem, hogy még élek és nem vitt el se a zsákos bácsi se a mumus, de még az ürlények se szállták meg a táborunk.
Miután erről mindről tájékoztattam anyukám, elkezdtem olvasni. Szerintem tizedszerre olvasom ezt a könyvet, de imádom!
Átszellemült olvasgatásom egy nagy reccsenés szakította félbe, határozottan a hátam mögül. Ijedtemben felpattantam és - bár nem szokásom - sikítottam egyet. Persze még most se a zsákos bácsi jött el értem, hanem Konrád.
- Jézusom! Elvisz a szívem, te! Idióta! - nevettem miközben a szívem tapogattam a kezemmel, mintha félnék, hogy kiugrott a helyéről.
- Bocs, nem akartam - nevetett ő is. Majd mindketten leültünk a homokba.
- Mit csináltál itt egyedül? - kérdezte.
- Életjelet adtam anyának, aztán olvastam.
- És mit? - kivette a kezemből a könyvet.- Büszkeség és Balítélet! - olvasta hangosan a címet. - Elég depisnek hangzik. - állapította meg.
- Hát...kicsit az is. De amúgy nagyon jó könyv - nevettem kínosan.
Valamiért mindig gáznak érzem, ha valaki tudja mit olvasok. Olyan mintha a gondolataim lennének kiteregetve előtte.
- Amúgy azért kerestelek, hogy Kolosról beszéljünk - jelentette ki és visszaadta a könyvet.
- Ömm...oké...- néztem bizonytalanul Konrádra. - Mit kell tudni róla?
- Ja, nem az életrajzát akarom elmondani! - nevetett.
- Akkor? - nevettem, de furcsálló pillantással néztem a mellettem ülő fiúra.
- Kolos...kicsit. Fura.
- Fura? – röhögtem - ezt kell tudni róla?
- Nem...mármint...ahhj. Csak...
Ennek a mondatnak a másik felét soha nem tudtam meg, mivel Tomika hisztérikus kiáltása szelte át a levegőt ezzel félbeszakítva Konrádot.
- Kajaaaaaa! - ordította.
- Lényegtelen, gyerünk enni - komorodott el Konrád és szó nélkül visszaindult.
Mit volt mit tenni, éhes is voltam, úgyhogy leporoltam magamról a homokot és utána mentem.
Már egészen besötétedett, de nem volt hideg. Bár a parton kicsit fújdogált a szél, itt, a táborban, a tűz mellet nagyon jó meleg volt. Kamilla és Iza hoztak pár zacskó pillecukrot. Patrik néhány szelet szalonnát és pár rostély kolbászt. Kevin és Tamás faragtak mindenkinek egy egy botot, amin majd tudunk sütögetni. Jázmin és Niki pedig kihordták az italokat és a poharakat.
Körbeültük a tábortüzet. Mindenki felszúrta a botjára a szalonnáját és elkezdtünk sütögetni.
- Arra nem gondoltatok, hogy kenyér is kellene? - nevettem.
BẠN ĐANG ĐỌC
A Tábor | ✓
Lãng mạn• Mindenkinek jár egy első esély, de a második már attól függ, hogy az elsőt hogyan játszotta el. • Világos Evelin egész eddigi életét a könyvekben olvasott románcoknak szentelte. Hiába hitegette a barátait és önmagát is, miszerint nem szeretné ő...
