A Tábor | ✓

| 𝟗. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

- Úristen de jó, hogy fent vagy! - mondta majd egy megkönnyebbült sóhaj közben megveregette maga mellett a padot, jelezve, hogy üljek le.

- Pénteken lesz Konrád szülinapja és meg kell szervezni egy csomó dolgot... - suttogta.

Remélem nem akarja a nyakamba varrni a buli megrendezését. Bár abból kiindulva, ahogyan kiskutya szemekkel bámul rám tutira ez volt a terve.

- Felejtsd el - válaszoltam mielőtt feltehette volna a kérdést. - A te testvéred, te szervezed a szülinapját - nevettem.

- De ne mááár! Semmi ötletem nincs... - nyafogott.

- Most lesz 19 éves. Legyen sok a pia, hívj valami táncos csajt, rendelj sok kaját. Vagy mit tom' én - tört ki belőlem a nevetés.

- Ha az első fél órában félholtra isszátok magatok, akkor úgysem számít. - kacsintottam rá majd felálltam és a sátram felé indultam.

- A táncos csaj nem is rossz ötlet... - nevetett.

- Meg ne próbáld! - fordultam felé és fenyegetően felmutattam az ujjam.

Védekezőn felemelte kezeit majd mindkettőnkből kitört a nevetés.

***

11 óra körül már mindenkinek sikerült felkelnie. Bementünk a városba reggelizni. Vagyis, inkább ebédelni.

Beültünk egy kfc-be és mindenki rendelt valamit.

- Mmmm. Érzem, ahogy a sok káros adalék szétárad az egész testemben! - csuktam be a szemem az első falat után. Nos, igen. Az egészséges étkezésben soha nem voltam jó.

Evés közben arra lettem figyelmes, hogy a velem szemben ülő Kevin, elkezdett kacsintgatni felém. Nem igazán vettem figyelembe a cselekedetet, valószínűleg csak a mellettem ülő Kamillának küldi a "csábos" szemrángatást. De mikor már hangos torokköszörüléssel is kísérte a mozdulatot elegem lett.

- Kevin neked mi a faszom bajod van? Idegrángás?! - csattantam fel.

A fiú idegesen sütötte le szemeit és valamit mormogott a tálcájába, de nem értettem mit.

A fogaskerekek csak úgy kattogtak a fejembem, hogy mégis mi volt ez az egész. Hirtelen kigyulladt a fejem felett a villanykörte és leesett. Baszki, hogy felejthettem el? Megbeszéltük, hogy elhívom Konrádot beszélni, ameddig ő elmondja a többieknek a tervet, - amiről még én sem tudtam, hogy mi - a szülinapjával kapcsolatban.

- Khmm... - kapartam meg a torkom, mire Kevin egy 'végre leesett' pillantással jutalmazott.

- Konrád, tudnánk beszélni? - mosolyogtam rá.

- Persze - megtörölte a kezét egy szalvétában majd a székét hangosan kitolva felkelt.

Kimentünk a kajálda elé és csak akkor jutott eszembe, hogy fogalmam sincs mit kéne mondanom neki.

- Mondd, miről akartál beszélni? - támaszkodott neki a falnak.

- Ömm...ööö... - szegény fogaskerekeimnek ma nincs sok nyugtuk.-Csak azt akartam kérdezni, hogy...

- Hogy? - nevette el magát.

Ekkor eszembe jutott, hogy van valami, amit tényleg meg akarok kérdezni tőle.

- Hogy mit akartál mondani nekem Kolosról?

Az arca egyből megfeszült, szájáról eltűnt a jól megszokott ezer wattos mosoly.

- Nem számít - kiakart kerülni és visszamenni a többiekhez, de Kevint ismerve még tuti nem végzett a beszámolóval ennyi idő alatt.

- Konrád! - rántottam vissza karjánál fogva. - Miért nem akarod elmondani? Talán körözött bűnöző? Vagy drogdíler? Esetleg dementorok üldözik, hogy elvigyék az azkabanba? - nevettem az utolsó mondatomon.