A Tábor | ✓

| 𝟏𝟗. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

Mérhetetlen mennyiségű düh és csalódottság terjedt szét bennem. Végtagjaim elgyengültek és már csak Konrád erős karjai tartottak. Könnyeim eláztatták már az egész pólóját, de ezt nem teszi szóvá csak nyugtatóan simogatja a hajam.

*Kolos szemszöge*

Kamilla elkezdett minden hülyeségről beszélni. Nem fogta fel, hogy teljesen hidegen hagy, hogy Palvin Barbi most kivel jött össze, hogy Cardi B milyen ruhában jelent meg valahol, de még azt is kurvára leszarom, hogy mennyire ráunt már Kevinre, mert ahogy ő monta "Kevin nekem túl kisfiús". Akkor mi a faszomért jöttél vele össze?!

Némán bólogatva ültem mellette. Torkomban hatalmas gombóc nőtt.

Most kell megtennem. Most pont jó az alkalom és még talán nem töröm őt annyira össze, bár az lenne a cél, gondoltam.

Ránéztem a mellettem csacsogó lányra. Grimaszolva vettem észre, hogy egyre közelebb ült hozzám. Nem hiszem el!

Túl kell esnem rajta. Holnapra mindenki elfelejti az egészet, én szépen haza megyek, Konrád pedig kussolni fog így én se kerülök bajba.

Minden erőm összeszedtem. Kamilla felé fordultam és igyekeztem felvenni a pár napja még rutin szerűen betanult arcom, amivel eddig minden lányt levettem a lábáról...ez most nem ment olyan könnyen. Hiába néz ki Kami úgy, mint egy szupermodell nincs hozzá gusztusom. Igazából egyetlen egy lány van, akihez van, de pont ő a tiltott gyümölcs.

Kamilla a tekintetembe furta az övét majd egy ideig farkasszemet néztünk egymással. Megpróbáltam mosolyt erőltetni magamra, de nem ment. Neki viszont igen. Pimasz mosolyra húzta ajkait majd egyik lábát átlendítette rajtam és kényelembe helyezte magát az ölemben. Semmi reakció. Mármint, ott.

Ujjait hajamba vezette és szórakozottan kezdte tekergetni sötét tincseimet. Pont erre volt szükségem, hogy elengedjem magam. Evelin is ezt szokta csinálni. Futott át agyamon egy röpke gondolat. Az ölemben fészkelődő lány türelmetlenül ajkaimhoz nyomta övéit én pedig elvesztettem az önuralmam az elmém és a testem felett egyaránt. Csókcsatába indultam vele.

A képzeletemben nem egy vállig érő barna hajú lánynak faltam ajkait, és nem egy mogyoró barna szempárba tekintettem a levegő hiány miatt való elváláskor. Azt képzeltem, az ujjaim között arany fürtök tekeregnek és a szemeim a leggyönyörűbb égkék szempárban vesznek el.

Kamilla ismét az ajkaimnak esett. A képzelgésem már olyan szinten valóságosnak tűnt, hogy automatikusan fürdőruhájának pántjával kezdtem játszani abban a tudatban, hogy Evelin ül az ölemben.

Mikor már azt hittem kezdek bekattanni egy tompa puffanásra lettem figyelmes. Oldalra kaptam a tekintetem és most tényleg azzal a gyönyörű kék szempárral találtam szemben magam. De most nem a vágytól vagy a boldogságtól csillogtak a jól ismert íriszek, hanem könnyektől.

Amint észbekaptam ellöktam magamtól a még mindig ölemben kuporgó lányt és Evelin felé indultam.

- Evelin! - kiáltottam és ügyetlenül, a homokban csúszkálva próbáltam utána szaladni.

Könnyei már apró patakokban folytak hitetlenkedő arcán és én úgy éreztem, ebben a patakban fogok megfulladni.

Eszeveszett futásba kezdtem. Csak ne Konrádhoz, csak ne Konrádhoz, kérlek Evelin, csak ne Konrádhoz fuss! - könyörögtem magamban.

Ám rossz előérzetem beigazolódott. Evelint Konrád mellkasába fúrt fejjel találtam a sátrak előtt egy csomó értetlenkedő tekintettel körülvéve.

Konrád egy elismerő pillantást küldött felém és egy önelégült mosoly terült el mocskos pofáján. Persze ezt senki nem vette észre, mivel mindenkinek háttal állt. Kivéve nekem.