A Tábor | ✓

| 𝟐. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

Hát, igen. Soprontól a Balatonig elég hosszú az út. Mi pedig Balatonlelle környékén szoktunk táborozni, tehát bőven van kétórányi, tömör pletyka időnk.

Niki apukája csak 'ideiglenes sofőr' volt, ameddig felvettük Jázmint és Izát. Utána elfuvarozott minket a város szélére ahol találkoztunk a többiekkel. Mondanom sem kell, mikor már öten ültünk a kis opelben (Niki, Niki apukája, Iza, Jázmin és én) levegőt is alig lehetett kapni. A csomagtartóba már nem fért be több bőrönd ezért szegény Iza az ölében tartotta az említett zöld tárgyat, Jázmin pedig kényelmesebb megoldásként, ráült a táskájára.

- Összegyűrődik az összes ruhád! - szólok oda Jázinak.

- Nem érdekel, amúgy is megfőlök itt, nem fogom még magamra rakni ezt a dög nehéz szatyrot! - méltatlankodott.

Niki apukája szerintem már az őrület szélén állhatott, mert hirtelen leengedte az összes ablakot és majdnem maxra felhúzta a rádió hangját. Erre a lányokkal csak iszonyatosan elkezdtünk nevetni.

I'm the bad guuuy. Duuuh!

Ordítottuk a lányokkal a rádióval együtt a dal szövegét. Talán egy órán át is így ment ez. Aztán Niki ráunt és nemes egyszerűséggel lekapcsolta a rádiót.

- Naaa!Most miért?! - hőzöngött mindenki, még a sofőrünk is.

- Beszélgessünk inkább. Én azt se tudom ki lesz ott! Vagyis értitek... - itt suttogóra vette a hangját - az új srác. – Mondta, majd elölre hajolt a két ülés között és az apukájához fordult. - Apu, csukd be a füled. -, mint aki jól végezte dolgát, hátrahuppant az ülésen és normál hangerőn folytatta.

- Konrád azt mondta, hoz egy új srácot. Valami haverja, akit a gólyatáborban ismert meg.

- Hogy hívják? - fordult hátra hozzánk az anyósülésről Iza és huncut mosollyal az arcán becsatlakozott a beszélgetésbe. - Helyes? - emelgette viccesen a szemöldökét.

- Hát ez az! Konrád nem monda el a nevét. Azt mondta "meglepetés" bár úgyse ismerjük.

- Akkor összesen hányan leszünk? - tette fel Jázmin totál jogosan a kérdést.

- 12.Ha jól számolom. - feleltem.

- Tök mindeegy! Minél több annál jobb! - kezdett el tapsikolni az előttem ülő Izabell.

10:30 körül odaértünk a találkozó helyre. A fiúk még nem voltak ott, de hát ezen ki is csodálkozik? Minden évben késnek.

Kipakoltuk a holminkat, megköszöntük a fuvart Niki apukájának aztán egy árnyékos helyre leültünk.

Öt perc se telt el és megjelent a másik két barátnőnk, Bogi és Kamilla.

- Sziasztoook! - rohant egymás felé a két lány csapat.

- Na, meséljetek! Hogy ment a verseny? - kérdeztem az újonnan érzekőket, mert táncversenyen voltak.

- Easy, első hely. - Vékonyította el a hangját Kami és a levegőbe dobta a haját majd elnevette magát.

- Azért annyira nem volt easy... - röhögött Bogi.

Miközben a lányok is lepakoltak a hűvösbe valahonnan az út felől, egyre hangosodó zene ütötte meg a fülünk.

A fiúk. Két éjfekete kocsi, egy audi amit Konrád és egy Peugeot amit Kevin vezetett, gördült be elénk.

Igen, Konrád és Kevin idősebbek nálunk, van már jogsijuk ezért ők fuvaroznak.

- Helloka, csajok. - szálltak ki a fiúk a kocsiból.

Először Tomika, akin egy egyszerű farmernadrág és egy pálmafás ing lógott. Ő az a tipikus hülyegyerek, aki minden majomságban benne van, mindent elviccel és ami még jellemző rá: száz millió idiótán kinéző ingje van. Minimum.

Másodiknak bébuci lépett ki, aki becsületes nevén Patrik. Rajta is egy farmer volt, de csak egy sima fekete pólóval párosította. Patrik volt a "kedves gyerek" akit mindenki bír, de csak barátként. Szegény, olyan kis szerencsétlen... de azért szeretjük.

Ezután Konrád és Kevin egyszerre szálltak ki a kocsiból. Kevin fehér rövidnadrágban és egy fekete, felül két gombos pólóban jelent meg. Fején a rituális hátrafordított baseball sapka, szemén pedig a szokásos kínai Coca Colás napszemüveg. Maradjunk annyiban, hogy Kevin a "sportoló".

Konrád viszont tetőtől talpig feketében volt. Kivéve egy fehér converse cipő virított a lábán. Kiszállt, becsapta maga mögött a kocsi ajtaját, majd egy pittyenés jelezte, hogy bezárta azt. Szeméről feltolta a sötét napszemüvegét és az dús, barna hajában lelt új helyére. Szerintem mindenkinek lejött, hogy Konrád iszonyat helyes fiú. De nem, nem járok vele, sőt nem is szeretem. Vagyis, szeretem,csak nem úgy. Ő a legjobb fiú barátom.

Amint megláttam, hogy kiszállt a kocsiból odarohantam hozzá és megöleltem. Ő ezt egyből viszonozta is.

- Hello, csajszi! - köszönt rám nevetve.

- Dr. Mezei Konrád! - nyújtottam viccesen kezet majd én is elnevettem magam.

-Az még messze van, hogy én Dr. - legyek.

Megragadtam Konrád kezét és odavonszoltam a lányokhoz, de már a fiúk is ott álltak. Mindenki köszönt mindenkinek és már nagyban ment a hülyeség...milyen egy hónap lesz ez... - gondoltam magamban.

- Naa, végre idefáradt a gerlepár, akik még idén se vallják be, hogy együtt vannak? - csipkelődött Tomika.

- Tomi, én vágom, hogy az IQ szinted a béka segge alatt van, de hogy négy év alatt nem esett le, hogy nincs köztünk semmi, az már durva - röhögtem Tamás képébe és megveregettem a vállát.

- Totál defektes vagy Tomikám. - röhögött Konrád is.

- Konrád, hol van a titokzatos haverod? - kapcsolódott a beszélgetésbe Iza.

- Majd csak holnap jön, ma valami díjkiosztó cuccra megy.

- Én türelmes vagyok... de remélem megéri várni rá...

- Iza! Csillapítsd már magad! - nevetett Konrád, de aztán vele együtt mindenki.

Ezután a fiúk bepakolták a cuccaink a kocsikba. Konráddal utazott Tomi, Niki, Bogi és én. Kevinnel pedig Iza, Jázmin, Patrik és Kamilla.

Egész úton húztuk egymás agyát. Mindenki elmesélte a sulis storyait és, hogy ki milyen hülyeséget csinált. Ebben a kategóriában Tomika lett a nyertes, az tuti.

- Suli utolsó hetén, kirakták a ballagó diákok tablóját a folyosóra. Mivel most ballagott az a retek Viktor, neki is kint volt a képe. Én meg este bementem a suliba és bajszot, pattanásokat meg mindent rajzoltam a csávó két napos tablójára, meg egy szivart is a szájába...-itt nagyon elkezdett röhögni. - aztán dollár jeleket pingáltam a szeme helyére és otthagytam.

Itt már mindenki szakadt a röhögéstől

- Azt ne mondd, hogy ezért nem kaptál semmit? - kérdeztem Tomitól

- Kaptam volna! De nem. Mert kiderült, hogy az egészet felvette egy kamera, de mikor kérdőre vont az igazgató meg az ofő, azt mondtam, hogy rajzból az volt a házink, hogy éljük ki a bennünk lakozó művészt! - ezt ilyen 'átszellemült' hangon mondta. - és ez igaz is volt, tehát nem adhatott semmit csak egy kurrrrrva nagy egyest rajzból!

- Sírok rajtad, tesó! - nevetett Konrád is.

Egy óra múlva megérkeztünk a szokásos helyünkre. Most se volt ott senki, mert ez egy teljesen eldugott hely. Egy erdőben lévő kis tisztás, de a Balaton alig 20 méterre van tőle.

Mindenki kiszállt a kocsiból és mélyen tüdejébe szívta a jó, balatoni levegőt.

Végre elkezdődött A Tábor! 

---------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt is volna a 2. rész. Remélem tetszik, ha igen nyomj egy vote-ot (csillag⭐⬇️) vagy írd le a véleményed kommentben.
Nagyon sok időm van ebben a storyban, de egyszerűen imádom írni! Remélem ti is akkora beleéléssel olvassátok, ahogy én írom😉❤️(1091 szó)