Mikor megérkeztünk a szokásos helyünkre mindenki lerohant a vízhez. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy 7 éves kislány, aki a szüleit megelőzve szalad a partra, míg azok mögötte idegesen kiabálnak, hogy álljon meg.
A Balaton vize csendesen mosott pár követ és szórakozottan csapkodta a benne úszkáló kacsákat. Ezen a részen a partot forró homok borította és csak néhol volt egy-két apró köves rész.
- Hűha... - szólaltam meg. - ez a hely semmit sem változott!
- Gyönyörű! - csodálta a tavat Bogi.
- Selfie timeeee! - ordította el magát Tomi és egy selfiebotot vett elő a táskájából.
Mindenki odaállt Tomi mögé. Csináltunk egy képet ahol mindenki a mögöttünk hullámzó Balatonra mutat és készítettünk pár hülyéskedőser is. Tomika mindenkinek elküldte a képeket majd közösen nevetgélve visszaindultunk a táborhelyre.
Mivel már dél körül volt, nagyon erősen sütött a nap. Mindenki felvette a napszemüvegét a fiúk pedig átöltöztek fürdőnadrágba. Végülis érthető, én is megfőlnék most hosszú farmerben.
- Ki kivel alszik? - kérdezte Kamilla a sátrakat felállító társaságot.
- Hmmm... tízen vagyunk. Egyelőre. De ha jól tudom még nem csak egy személy csatlakozik hozzánk. - számolt hangosan Niki.
- Majd este eldöntjük. Most csak állítsuk fel a sátrakat és kajáljunk valamit! Éhen halok! - javasolta Iza.
- Iza, te mikor nem vagy éhes? - nevettem barátnőm kijelentésén.
- Jogos, de akkor is, haladjunk máár! - szenvedett látványosan Izabell.
- Az előbb még azt mondtad, türelmes típus vagy... - csipkelődött Konrád.
- Hahh, az más, ha egy helyes srác érkezésére kell várni! - érvelt Iza.
Erre mindenki elkezdett nevetni majd folytattuk a kipakolást.
Mire mindennel készen lettünk, lassan 2 óra lett. A tisztás közepén Tomi és Patrik elkezdett tábortüzet gyújtani. A sátrakat szépen körbe raktuk így az összes sátor 'ajtajából' a tűzre lehetett nézni. Csak egy kijáró helyet hagytunk a víz irányában.
- Hol van Konrád? - kérdeztem Kevint.
- Elment az áramos izéhez. - adott rendkívül szakszerű választ Kev.
Elmentem hát megkeresni Konrádot. Ugyanis Kevin az 'áramos izé' alatt egy elosztót értett, ami az erdőben van egy víztől védett helyen. Jogosan feltehető a kérdés. Minek itt, a semmi közepén egy elosztó? Hát, ezt mi se tudjuk pontosan. Tippünk szerint régen sokan jártak ide táborozni ezért valaki felszerelt egyet, de mi se tudjuk. De a lényeg az, hogy itt van és megkönnyíti a dolgunk. A második táborozásunkon fedeztük fel, mondanom sem kell, az első alkalmunk szörnyű volt áram nélkül...
Öt perc séta után meg is találtam Konrádot, egy csomó kábelt kötött be a fent említett dobozba.
- Hello! - köszöntem neki.
- Szia! Hát te?
- Nikivel felállítottuk a sátrat úgyhogy, eljöttem megkeresni.
- Hát, én is éppen végeztem, szóval mehetünk vissza. - nevetett.
- De jó, miattad sétáltam kemény öt percet, de azt is feleslegesen. - játszottam meg a sértődöttet.
- Na, gyere! - átkarolta a vállam és így ketten, bukdácsolva mentünk a táborba.
أنت تقرأ
A Tábor | ✓
عاطفية• Mindenkinek jár egy első esély, de a második már attól függ, hogy az elsőt hogyan játszotta el. • Világos Evelin egész eddigi életét a könyvekben olvasott románcoknak szentelte. Hiába hitegette a barátait és önmagát is, miszerint nem szeretné ő...
