Piton álomnő főzete

3. Az első nap

- Akkor ismertetném a házirendet! – fordult Piton új lakóihoz. Azok ámulva bámulták. Farmer, póló és TISZTA haj. Hihetetlen.

- Szóval – kezdte Piton – szobákat fogok kijelölni. Lesz olyan, hogy egész nap ott kell lenniük, mert olyan vendég érkezik a házba, akivel jobb, ha nem találkoznak. Majd megmutatom, hova nem mehetnek SEMMILYEN körülmények között. A kerten kívül tilos menniük, mert nem tudnak visszajutni a házba, csak a segítségemmel. Ha nem fogadnak szót, pontot vonok le a Griffendéltől a következő tanév terhére. Ez nem vicc, ha nem hiszik, kérdezzék meg az igazgatót.

Piton kis hatásszünetet tartott, majd folytatta.

- Ha összetörnek, tönkretesznek valamit, szóljanak, ismétlem, SZÓLJANAK nekem, és ne titkolják el. A bájitalaimhoz ne nyúljanak, a kocsim tabu! Lehet, hogy sokszor napokig nem fogunk találkozni, szerintem mindkét fél örömére. Felfogadtam egy házimanót, ő fog gondoskodni önökről, de elvárom, hogy rendet tartsanak maguk körül önállóan. Kérdés?

Nem volt. A diákok a rengeteg információt próbálták megemészteni.

- Erre – indult el Piton a lépcső felé. A csomagok és a három megszeppent fiatal követte.

- Nem is olyan sötét varázslós ez a ház, mint Sirius Blacké – súgta Ron Hermionénak.

Piton úgy tett, mintha nem hallotta volna, pedig a hallása aztán nagyon jó volt.

Egy nappaliban állt meg az emeleten. Nagy volt, szépen berendezve. Kandalló, puha fotelok, tanulósarok íróasztalokkal, sakk-készlet, könyvespolc bő választékkal. Hermione örömmel fedezte fel kedvenc könyveit.

A nappaliból nyílt egy keskeny folyosó, több ajtóval. Az ajtók kicsi, egyszemélyes szobákat rejtettek.

- Mindegyik másként van berendezve, válasszanak ízlésüknek megfelelően. Ez az oldal a kertre néz, a másik az utcára. Jól gondolják meg, melyiket választják, mert később nem akarok cserét. Minden hálóba csak a tulajdonosa léphet be, és persze szükség esetén én. Nem szeretnék különböző légyottoknak helyet biztosítani a házamban – nézett gúnyos mosollyal Ronra és Hermionéra, akik elvörösödtek a feltételezésre.

- Mi nem… - kezdte mondani vörösen Hermione, de Piton félbeszakította.

- Mint látni fogják, a kertre sokkal szebb a kilátás, de le merném fogadni, hogy mindhárman utcára néző szobát választanak majd – közölte semleges hangon a professzor.

- Miért? – bukott ki Ginny szájából meggondolatlanul. Piton arckifejezését látva gyorsan hozzátette: - Izé… tanár úr.

- Jöjjön, nézze meg – szívélyeskedett gúnyosan a tanár és az ablakhoz lépett. A diákok követték. A szemközti ház udvarában Harry Potter éppen a kertet gyomlálta.

- Harry! – kiáltott fel meglepődve a vörös hajú lány, mire Ron és Hermione is kinézett az ablakon. Ron ugrándozva zörgette az ablakot, és integetett barátjának.

- Legyen esze, Weasley! – mordult rá a házigazda dühösen. – Úgyse hallja magát. Egy kicsit több esze is lehetne. Veszélybe akarja sodorni a Rend munkáját?

- Elnézést, uram… - vörösödött el Ron szégyenében.

- Nos, idén nyáron azt a feladatot IS kaptam, hogy figyeljem Harry Potter otthonát, hogy itt legyek, ha baj történne. Így a házamat áttelepítettük a Privet Drive-ra, mert ugye eddig nem itt laktam – tette hozzá gúnyosan, mintha gyengeelméjűekkel beszélne. – Barátjuk nem tud szomszédságáról, és nem is fog róla tudni! – fűzte hozzá fenyegetően. – Nem találkozhatnak vele, nem léphetnek vele kapcsolatba semmilyen körülmények között. Ha levelet írnak neki, én, vagy valamelyik másik rendtag cenzúrázzuk elküldés előtt. Ez így érthető? Gondolom nem akarnak rosszat barátjuknak.