Piton álomnő főzete

4. Újabb lakók

A lány hirtelen nem tudta, mit mondjon, csak zavartan lesütötte a szemét.

- Ne aggódjon már! Tegnap este miért nem várt meg az ebédlő előtt? Úgy látszott, mintha négyszemközt akarna beszélni velem, így kimentettem magam pár percre a gyűlésről, de már nem volt ott.

- Azt hittem, már nem tudunk beszélni, és felmentem az emeletre – suttogta a lány, még mindig megilletődve.

- Nos, mi a probléma? Nem úgy néz ki, mint aki megoldotta tegnap óta!

- A legjobb lenne, ha feljönne velem a szobámba, professzor – közölte Hermione. Ez elég kétértelműnek hallatszott, így folytatta: - Ott van egy kisebb problémám, uram.

- Rendben, menjünk – állt fel nagyot sóhajtva Piton.

Az emeleten a Weasley testvéreknek nyoma sem volt, Hermione nagy örömére. Kinyitotta ajtaját, és előre küldte a professzort, aki azonban udvariasan őt küldte előre. Mikor mindketten a szobában voltak, a lány gyorsan becsukta az ajtót. Piton kérdőn nézett rá egészen addig a pillanatig, amíg a pulóver mögül fel nem csendült a szokásos szitokáradat. Hermione elvörösödött, de tanárára nézett. Piton a kép elé lépett és levette róla a ruhát.

A kép egy pillanatra befogta a száját meglepetésében, hogy unokája áll előtte.

- Üdvözöllek, Pineus – közölte Piton szinte udvariasan.

- Oh… hello Perselus – szólt vissza a kép, de hamar elmúlt a zavara. – Feljöttél meglátogatni a szeretődet? Ugye nem a szemem láttára fogtok…

A kép idáig jutott, amikor Piton egy varázsigét küldött rá. Ezután már csak tátogni tudott, hang nem jött ki a torkán.

- Nem lehetett kellemes éjszakája, Mis Granger – nézett a lányra kifejezéstelen arccal.

- Ö… azért aludtam néhány órát, köszönöm uram – mondta a lány, óriási zavarban.

- Elnézését kérem rokonom nevében – folytatta Piton. Nem túl kellemes társaság, és a szókincse se sugároz túl sok jólneveltséget – tette hozzá mosolyogva. – Még ha szeretők is lennénk, akkor se lenne joga így beszélni önnel – fűzte hozzá, mire a lány újra elpirult.

- Főleg a származásom nem tetszett neki, uram – mondta.

- A Piton család igen régi, így egyes rokonaim jobban fenn hordták az orrukat, mint kellett volna – közölte a férfi, miközben pálcája néhány mozdulatával levette a képet a falról. – A képet elviszem egy használaton kívüli szobába. A nap folyamán majd hozok egy másikat… ne, ne ijedjen meg, azon nem egy rokonom lesz – nevetett fel, látva a lány rémült arcát. – Bár ha van kedve, most velem jöhet, és kiválaszthat egyet saját maga.

Hermione bólintott, így elhagyták a szobát.

- Mr. és Mis Weasleynek nem akadt gondja a festményével? – kérdezte Piton már a lépcsőn.

- Nem tudok róla… bár ők sok időt töltöttek tegnap a szobájukban, így nem valószínű.

Egy üres és poros szobába léptek be, ahol csak egy-két letakart bútor állt, a fal viszont tele volt képekkel. A nagypapa megkapta méltó helyét egy sarokban, miközben Hermione új képet választott a falról. Egy olyan képre esett a választása, amin egy kis házikó állt egy erdő közepén egy virágos rét mellett.