Piton álomnő főzete

16. Az új tanév

Vacsora után Albus Dumbledore ismertette a tanévre vonatkozó új rendszabályokat: nincs több hétvégi kimenő, a biztonsági óvintézkedések még szigorúbbak lesznek.
A kastély körül aurorok járőröznek éjjel-nappal. Este kilenc után csak külön tanári engedéllyel lehet elhagyni a közös klubhelyiségeket, hálókörleteket.

Hétfőn – szokás szerint – a híres hármas bájitaltannal kezdett. Így hetedéven már kevesen voltak az órán, egyszerre mind a négy házból. Négyen dolgozhattak egy asztalnál, így Draco – Harry ellenséges pillantásától nem zavartatva magát – csatlakozott hozzájuk.

Piton pár perc késéssel érkezett órára.

- A mai órán sebzáró kenőcsöt fogunk készíteni – fordult a csoport felé.

- Ez nem is új tananyag – suttogta Hermione meglepve Dracoéknak.

- Öt pont a Griffendéltől – szólalt meg gúnyosan Piton. – Van még valakinek problémája azzal, ha ma sebzáró kenőcsöt készítünk?

A teremben egy pillanat alatt néma csend lett. A tanár bólintott, majd felírta a hozzávalók listáját a táblára. Ez újabb furcsaság volt – hisz ebből már vizsgáztak, így fejből tudniuk kéne -, de a lány inkább nem mondott semmit.

Néma csöndben folyt a munka. A diákok meglepetésére Piton is elővett egy nagy üstöt, és saját maga is nekiállt a bájitalnak. Ron és Harry igyekeztek ellesni a mozdulatait, de egyszerűen túl gyors volt. Egy pillanat alatt felszeletelt mindent, és már rotyogott is a főzet.

Amikor nem kellett figyelnie saját munkájára, körbejárt a diákok között. Minden apró figyelmetlenségre lecsapott, és pontlevonással büntetett, de közben egy mozdulattal korrigálta is a hibát. Hermione csak ámult. Főleg egy óra múlva, amikor minden üstben tökéletes sebzáró kenőcs gőzölgött.

- Hozzák az asztalomhoz – adta ki a tanár az utasítást. Még utoljára minden üst tartalmát megvizsgálta, majd egy óriási edénybe borította, a saját főzete után. Egy pálcamozdulattal lehűtötte az egészet, amire végre kenőcs alakba dermedt a massza. Ekkor a kandallóhoz lépett, és beszélgetést kezdeményezett valakivel fejét a lángok közé dugva.

Egy perc múlva házimanó jött az edényért. Ezután Piton a csoport felé fordult, és gúnyosan elhúzta a száját.

- Akkor most rátérnénk a mai tananyagra – lépett a tábla elé.

- Ez szemétség! – füstölgött Ron, kilépve a tanteremből. – Piton annyival tovább tartotta az órát, hogy most alig van időnk megebédelni a következő óra előtt!

- Ugyan már Ron! Ezt a főzetet nem lehetett volna csak úgy félbehagyni! Be kellett fejeznünk. Fontos részét képezi a RAVASZ vizsga…

- Jaj, fogd már be Hermione! Ne papolj a RAVASZ-ról! Addig még rengeteg időnk van! De ha Piton időben elkezdi leadni az új anyagot, nem kell a szünetben is főzőcskéznünk! Vagy legalább segített volna, mint a sebzáró kenőcsnél! Életemben nem főztem olyan tökéletes bájitalt! Nem mintha számítana valamit… - motyogta Ron.

- Szerintem büszke lehetsz rá! Mit gondolsz, miért segített mindenkinek Piton? Mert azt akarta, hogy mindenkinek jó legyen a főzete. Egyértelmű, hogy valahol felhasználják gyógyításra a kenőcsünket. Hát nem nagyszerű érzés? Valahol, valaki most hálásan gondol ránk…