Piton álomnő főzete

13. Piton ágyában

Reggeli után Hermione azonnal választ írt barátjának. Azaz ex-barátjának. Ebédig mégis a levélen járt az esze. Nehezen vallotta be, de nagyon rosszul esett neki, hogy Viktor képes volt megcsalni – méghozzá igazán megcsalni. Igaz, hogy előző nap ő is azon gondolkodott, itt lenne az ideje a szakításnak, de nem ilyen körülményekre gondolt.

Ebédre már Dudley és Petunia is megjelent. Draco megint megpróbálta elbűvölni szíve hölgyét, sikertelenül. Dudley Ginnynél próbálkozott, míg Harry keresztül nem döfte tekintetével – akkor visszavonult. Most, hogy túlsúlyban voltak a varázslók, nem mert nagyon gonoszkodni unokatestvérével. Varázsolniuk ugyan nem volt szabad, de azért veszélyesnek tartotta Harry barátait.

Hermione az estéjén gondolkodott, még a kezében tartott könyv sem tudta lekötni. Csinálnia kéne valami őrültséget. Ki kéne használnia, hogy végre újra független! És nem utolsósorban: revansot kellene vennie Viktoron. Attól talán helyreállna az önbecsülése.

Kár, hogy még visszavan egy tanév, mielőtt végez. Ha ez nem lenne, most már akár össze is jöhetne Pitonnal, hisz nagykorú. Mit tenne a férfi, ha hirtelen betoppanna a szobájába lenge öltözékben? Ellenállna, vagy hagyná, hogy minden megtörténjen? Amikor a csókot kérte, akkor is figyelmeztette, hogy a tanára, de azért belement.

De nem, ezt nem teheti. Türelmesnek kell lennie. Aztán ha adódik valamilyen kihagyhatatlan alkalom, mint amilyen a csókkérés volt, nem fog habozni. Addig meg inkább Piton egyéb képességeit teszteli. Talán este vacsora után tudnak beszélgetni megint egy kicsit.

Vacsora alatt Draco feltűnően jókedvű volt, lelkesen ugratta Hermionét, mint most már facér nőt. Piton csak néha (nem túl feltűnően) mosolyogva nézte a bolondozó fiatalokat.

Evés után Hermione visszament a nappaliba, míg Piton és Draco kettesben, a konyhában maradt. Türelmesen várt, hogy Draco elmenjen, és valami ürüggyel odamehessen a férfihoz beszélgetni. Tíz perc múlva meglepetésére Piton jött ki a konyhából. Hermione távolabbról figyelte, ahogy bekopog Petunia szobájába, és rövid beszélgetés és nevetgélés után bebocsátást nyer a nőhöz. Mindketten izgatottnak tűntek. Mikor tíz perc elteltével sem jött ki, a lány már tudta, mi folyik ott bent. Petunia Dursley befejezte férje gyászolását. Óriási csalódást érzett. Két férfit veszített el egy nap alatt. Az egyiket hamarabb, mint hogy valójában az övé lett volna. Ez még neki is sok(k) volt.

Ez volt az a pont, ahol döntött: az éjszakát ő sem fogja egyedül tölteni. Nem ő! Amíg van egy Draco Malfoy a lakásban… Hisz Dracoról mindenki tudja, hogy nem utasít el szinte senkit… az elmúlt tanévben is elég sok lánnyal randizott… igaz, griffendélessel eggyel se, de hisz még egy hugrabugos libával is járt két hétig! Neki sem mondhat nemet! És egy közös éjszaka talán a sráccal is elfeledtetné Petunia Dursleyt egy időre…

Igen. Az éjszakát Dracoval fogja tölteni, ha a fiú kapható rá. Perselus Pitont meg jobb, ha kiveri a fejéből. Örökre.

Elszántan lépett be a konyhába, ahol Dracot egy újságban elmerülve találta. Meglepődött, amikor a lány mellé ült.

- Draco, nem lenne baj, ha beszélgetnénk?

- Nem, dehogy! Baj van? Mégis jobban fáj az a levél, mint mutattad? – kérdezte aggódva.

- Nem. Fáj, hogyne fájna, de nem fontos. Majd csak túlteszem rajta magam valahogy. Tudod jól, hogy mostanában valaki más jár az eszemben…