Piton álomnő főzete

12. Hermione levele

Reggeli alatt Piton végig a griffendéles lányt fürkészte. Megpróbálta elképzelni, mint feleségét, és gyermekei anyját. Olyan békés, meghitt volt az az álom… nem hagyhatja, hogy befolyásolja az érzéseit! Ahelyett, hogy elfelejtené a lányt, még a végén beleszeret!

Élete során egyetlen egyszer volt szerelmes. De akkor még teljesen más volt minden. Fiatal volt, nagyon fiatal, azt hitte, majd megváltja a világot. Milyen naiv is volt! Aztán hirtelen rosszra fordult minden.

Egyszerre a sok bántó apróság összegyűlt, dühbe gurult és meghozta élete legrosszabb döntését, ami máig kihat életére. Beállt halálfalónak. Potterék állandó gonoszkodása Roxfortban, ahol barátai se nagyon akadtak különc természete miatt, Petunia epés megjegyzései a varázslókra… ez mind egyszerre összegyűlt benne, és elárasztotta. Voldemort könnyű megoldást ajánlott az élet problémáira. Szakított szerelmével, és részt vett a halálfaló gyűléseken. Néhány hét után már karján sötétlett a Sötét Jegy, és nem volt visszaút. Most már tudja, a düh rossz tanácsadó. Azért ilyen most, amilyen. Ritkán mutatja ki valódi érzéseit.

Amikor rájött, mibe keveredett, egyetlen emberre számíthatott. Albus Dumbledore nem hagyta elveszni a lelkét, segítségére sietett, amikor szüksége volt rá. Igaz, meg is kérte cserébe a segítség árát. Piton így rengeteg hasznos információt szolgáltatott ki a Főnix rendjének Voldemortról és hűséges csatlósairól. Árulónak érezte magát, de a saját élete volt a tét.

A kémkedés a mai napig rányomja bélyegét életére. Ebből látszik, hogy elég egy rossz döntés életünk során, és akár örökre megváltozhat minden.

Voldemort visszatértekor Dumbledore kérésére újra hűséget esküdött neki. A porban csúszott-mászott előtte. Elég nehéz volt ezt a megalázó magatartást összeegyeztetnie büszkeségével, de úgy érezte, sok embernek fontos, amit tesz. Még ha a külvilág egyelőre mit sem sejt ebből.

Hát igen, a varázsvilág. Ott sohasem volt túl népszerű. Ezért kezdett legtöbbször mugli nőkkel. De azért a boszorkányok között is szép számmal akadt olyan, aki azért vonzódott hozzá, mert olyan rossz híre volt. Szeretkezés alatt alig várták, hogy megnézhessék, végigsimíthassák kezén Voldemort bélyegét, hogy aztán kellemes borzongással testükben adják át magukat az élvezeteknek. Piton lelke mélyén elítélte ezeket a nőket, de nem volt hülye: ezek a nők kedvesek voltak, szépek, intelligensek… jó volt eltölteni velük az időt. Még ha csak rövid ideig is – a Sötét Jegy vonzalma általában csak rövid ideig tartott, mint ahogy Piton kapcsolatai is.

Kémkedése alatt megtanulta kontrollálni magát. Annyiszor kellett színlelnie, hogy nem esett nehezére hol kedvesnek, hol nyersnek lennie, ahogy a körülmények kívánták. Megérte a fáradozást.

Tavaly nyár óta a rend nem erőltette a kémkedést. Volt egy másik beépített emberük a halálfalók között, akiben Voldemort jobban megbízott. Piton helyzete ugyanis Bellatrix állandó áskálódása miatt megrendült a Sötét Nagyúr előtt. Állandó vizsgáztatásban volt része, és teljesíthetetlen parancsokkal bombázták. Állandóan borotvaélen táncolt. Életét csak annak köszönhette, hogy ilyen jól értett a bájitalokhoz. Volt néhány saját találmánya, amihez csak ő értett az egész világon, Voldemortnak pedig szüksége volt rájuk. Amíg ezeket elkészíti rendszeresen időre, életben marad Bellatrix ellenére.

Az elmúlt egy évben nagyon ritkán szólította magához a Nagyúr. Piton ezt egyáltalán nem bánta: szeretett volna még élni, amíg lehet. Most viszont kétségesebb volt a helyzete, mint eddig valaha. Ha csak egy halálfaló is életben maradt a sikertelenül végződött Harry Potter elrabló akció során, aki felismerte… nem, ebbe jobb nem is belegondolni.