✔️Zöld Démon - Villain Deku x OC.✔️(18+) (Befejezett)✔️

4. Titkok.

- Remek. Gyere, az állomásra megyünk.

Kicsit furcsállottam, de gondoltam biztosan oka van annak, hogy a vonathoz megyünk.

Kimentünk az állomásra. Majd felszálltunk egy vonatra. Mikor leszálltunk már kezdett lenyugodni a nap. Az ég narancssárga árnyalatúvá változott, a nap pedig egyre vörösebb lett, miközben a horizont felé tartott.

Elértünk egy kicsit lepukkant épületet. Katsuki benyitott, semmi választ nem kaptunk. Belépett, majd tartva nekem az ajtót várta, hogy kövessem. Nyeltem egy nagyot, majd én is átléptem a küszöböt.

Odabent sötét volt. Alig láttam valamit.

- Katsuki mégis hova az istenbe hoztál?

- Csss! - csitított. - Ne kiabálj már basszus!

- Bocs, de igazán megmagyarázhatnád!

- Kuss már egy kicsit!

- Bakugou - kun igazán figyelhetnél - hogy beszélsz egy lánnyal. - Hallottam a szoba egyik sarkából.

A hang irányába néztem, de a sötét miatt nem láttam, hogy ki áll ott. Ismerős hang volt, de nem tudtam honnét.

- Mind itt vagytok már? - Dörmögte Katsuki mellettem.

- Majdnem. - Szólt egy újabb hang, amit nem ismertem. - Toshinori még nincs itt.

- Az a vénember mindig késik... ilyen esetekben... - tette hozzá.

- Etoo... nem kapcsolna valaki lámpát? - Kérdeztem remélve, hogy valaki eleget tesz a kérésemnek.

Szöszmötölést hallottam az egyik sarokból. Majd egy kattanást. A villany villódzva bekapcsolt, majd egyenletesen világította be a szobát.

Négyen voltunk bent. Katsuki, én, egy számomra teljesen ismeretlen, alacsony ősz hajú ember, furcsa sárga jelmezben valamint...

Recovery Girl?? - Kiáltottam meglepetten.

- Cssss! - Mondták szinte egyszerre.

- B- bocsánat... - Katsukira néztem teljesen értetlenül

- Nos, amíg az utolsó tagot várjuk be is mutathatlak. - Szólt kicsit unottan. - Recovery Girl-vel már ismeritek egymást.

- Szerbusz Yunara chan!

- Jó estét... – mondtam, majd az idősebb úrra néztem

- Ő Gran Torino. Már nyugdíjazott hero, de még néha besegít. - Biccentett a szőke az irányába. - Gran Torino a lány Yunara Manami. Gyerekkori barátom.

Kicsit meglepődtem. Katsukival jóban voltunk mindig, de ha szóba került a kapcsolatunk, mindig inkább osztálytársa voltam. Vagy rosszabb esetben letagadott. De sosem nevezett gyerekkori barátnak.

- Üdvözlöm Yunara kisasszony! – mondta a férfi.

- Részemről a szerencse! - Hajoltam meg.

- Na, akkor ez megvolt. Ki tudja, merre van a vénember?

Most vettem észre, hogy már korábban is így nevezte azt a személyt, aki nincs itt.

- Ki lehet az? Miért hívja így? Idősebb lenne Gran Torinonál?

- Bakugou igazán abbahagyhatnád, hogy így hívod... szólt rá Gran Torino.

Katsuki csak egy "Tsc" hangot adott ki erre.

- Mindjárt itt kell lennie. De neki is el kell végeznie a feladatait. - Szólt Recovery Girl.