Mit tennél ha egy számodra fontos személyt magával rántana a sötétség? Meddig mennél el azért hogy megmentsd? Ha egyáltalán meg lehet... S vajon érte mennél? Vagy inkább vele? Hol van a határ és menyire nehéz azt átlépni?
Yunara Manami egy a U.A. Ak...
Másnap reggel arra ébredtem, hogy két erős kar szorít magához. Izuku egész éjjel mellettem maradt. Egy percre sem hagyott magamra.
Hihetetlennek tűnt az egész. Az évekkel ezelőtt eltűntnek, sőt halottnak hitt legjobb barátom mégis él, de gonosztevő, egy sorozatgyilkos vált belőle. Megtámadott engem is. Kétszer. De aztán megmentett a többitől. Megmentett és nem akart megölni. Bár labilis az állapota, valahol mélyen mégis ott van a régi Izuku benne. Az a fiú, akit szeretek. És ő azt kérte, hogy legyek az övé azért, hogy meg tudjon védeni.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Gondolataimból Izuku ébredése zökkentett ki.
Máshogyan kezdte venni a levegőt, mint korábban. Majd kicsit mormogó, kicsit nyöszörgő hangot hallatva nyújtózott egyet. Csak ezek után nyitotta ki mélyzöld szemeit és mért végig.
- Jó reggelt! - szóltam halkan miközben még jobban hozzábújtam.
- Mana? – hallatszott a hangján hogy nincs még ébren egészen
- Igen?
- Te mit keresel itt? – csukta be megint szemeit.
- Elfelejtetted a tegnapit?
- Mi? – pattant ki minden álmosság belőle - Várj? Azt ne mond, hogy az nem álom volt!
- Pedig nem volt az. - mosolyodtam rá és egy puszit nyomtam ajkaira.
- Baszki! – húzódott el tőlem gyorsan.
- Valami baj van? – ültem fel én is magam köré tekerve a takarót.
- Hhhh... bonyolult... - mondta miközben kimászott mellőlem az ágyból.
Furcsa volt. Mintha zavarta volna valami, amihez köze van a tegnap történteknek.
- Izuku... – szóltam halkan.
- Mit akarsz? – csattant fel.
- Csak szeretném tudni hova mégy?
- Elintézek pár dolgot... mormogta, míg felöltözött, de semmit sem szólt – Meg... szerzek valami reggelit...
Ezzel kilépett az ajtón és becsapta maga mögött. De nem zárta be. Mosolyogtam kicsit utolsó mondatán.
- Bármennyire is azt a látszatot akarja kelteni, hogy nem érdeklem, mégis gondoskodik rólam.
Én is kimásztam az ágyból, a szekrényéhez léptem és kivettem az egyik fehér ingét. Jópár számmal nagyobb volt, mint az én méretem, de ez érthető is volt. Izuku már lassan másfél fejjel magasabb, mint én és mivel sok izom van rajta nagyobbak lettek a ruhaméretei is. Magamra kaptam és az ajtó felé vettem az irányt. Kilestem rajta. A folyosón senki sem volt. De a padlót fedő szőnyegen vízcseppek nyomát láttam. Követtem őket és benyitva azon az ajtón, amihez vezettek, a fürdőszobába jutottam.
