✔️Zöld Démon - Villain Deku x OC.✔️(18+) (Befejezett)✔️

1. Találkozás.

A nevem Yunara Manami. De minden barátom csak Mana-nak szólít.

Remek életem volt. Szuper képességgel áldott meg a sors. Pont olyannal, ami alkalmas egy hősnek. A képességem neve Ninja. Magyarán szinte mindent tudok, amit ezek az ősi harcosok. A fegyverek idézésétől, a lopakodáson át, a harcig. Ilyen erővel könnyen bejutottam álmaim iskolájába, a U.A. Akadémiára, két gyerekkori barátom Bakugou Katsuki és Midoriya Izuku oldalán. Még egy osztályba is kerültünk.

Az első év szuper volt. Leszámítva a mentési gyakorlaton történteket. A sportfesztiválon 7. helyezést értem el... Sajnos olyannal találkoztam össze a döntőben, aki simán levert... De nagyon élveztem és örültem a fiúk helyezésének. Bár mindketten túlzásba estek. Az év végi vizsgán is sikeresen mentem át. Mondhatni, hogy minden tökéletes volt az életemben. Voltak barátaim. Szerető családom. Remek iskolám. És szuper képességem.

De aztán történt valami. Valami rettenetes. Aznap este történt mikor a nyári táborban megtámadták a U.A. akadémia tanulóit.

Sikerült megakadályozni ugyan, hogy Katsukit elvigyék. De nem sikerült elkerülni minden veszélyes végkimenetelt. 

Izuku eltűnt.

Miközben össze vissza rohant az erdőben, hogy mindenkinek segítsen, akinek csak lehet, szem elől vesztettük.

Hiába kereste mindenki nem találtuk meg. A Gonosztevők Szövetsége nem jelezte, hogy náluk lenne. Vagy, hogy bármi közük lenne az eltűnéséhez.

Szinte mindenki kereste az országban, de egy hónappal az eltűnése után sem akadtak a nyomára. A rendőrség halottnak akarta nyilvánítani. De All Might és mi, az osztály, valamint szinte az egész akadémia ragaszkodtunk ahhoz, hogy maradjon eltűnt személy. Végül ebben az állapotban hagyták az ügyet. De nem folytatták a kutatást.

Mi nem akartuk elfogadni, hogy Izuku nincs többé. All Might magát hibáztatta. Nagyon közel kerültek egymáshoz Izukuval. 

Az anyukája majdnem beleroppant. Minden nap meglátogattam, hogy vigyázzak rá. Tudtam, hogy annyira szereti a fiát, hogy belehalna a hiányába. De nem csak ő volt így ezzel. Ha nem kellett volna mások miatt is aggódnom, hogy megroppannak akkor talán én sem éltem volna túl. Izukut ismerem, mióta az eszemet tudom. Egy sarokra laktam tőlük. És szerintem az évek alatt többet is kezdtem érezni iránta. Gyakran voltam náluk vendégségben. De most szinte felváltva alszok otthon és Midoriya mamánál. Bár nem pótoltam Izukut, de legalább kicsit visszarántottam abból a mély depresszióból. 

Eközben az osztályunk is haldoklott. El kellett telnie fél évnek mire a lányokat megint mosolyogni láttam. Közben próbáltam életet önteni beléjük, több kevesebb sikerrel. Izuku olyan tagja volt az osztálynak, akire mindenkinek szüksége volt valamennyire. Bár Katsuki tagadta, de neki is hiányzott Deku. Jóval kevesebbet káromkodott és kötött bele másokba. Mivel ilyen letargia uralkodott az osztályban, Aizawa sensei elhalasztotta az ideiglenes engedély megszerzését. Nem látta értelmét megpróbálni hiszen nem tudtunk volna koncentrálni.

Mikor már kicsit kezdtünk újjáéledni sikeresen letettük a vizsgát és elkezdhettünk profi hero-k mellett segédként dolgozni.

Így telt el 2 év. Már lassan kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba. Én is elhelyezkedtem, mint szárnysegéd. De még messze állok a profi szinttől. A Gonosztevők Szövetsége időről időre felbukkant. Kisebb nagyobb bajt okozva. De nem támadtak az iskolára.

Jelenleg egy hét munka két hét iskola felállással tanulunk. Úgy látszik sikerült túltennünk magunkat a hiányán. Bár bennem még van egy parányi üres folt, amin az ő neve áll.