✔️Zöld Démon - Villain Deku x OC.✔️(18+) (Befejezett)✔️

19. A professzor fogságában.

Elrabolt valaki. Nem voltam magamnál a kloroform miatt, de úgy tűnt faj a fejem. Legalább is így éreztem. Úgy fajt, mint akit valamivel fejbe vágtak volna. De nem tűnt értelmes tettnek.

- Miért ütött, ha már a kloroform miatt amúgy is elájultam?

Lassan kezdtem visszatérni, mert szűrődtek be hangok a sötétségbe. Furcsa zúgó hangok voltak és csepegett is valami folyadék. Egy kis idő után a kép is elkezdett visszajönni. Egy sötét teremben voltam, természetesen hozzákötözve egy székhez. Alap az olyan gonosztevők körében, akik jól akarják csinálni az emberrablást. Körbenéztem a szobában. Nagy neonlámpák voltak a plafonon ebből gondoltam, hogy egy nagyobb teremnek kell lennie. De a teljeset nem láttam, mert egy fekete függöny eltakarta előlem. A terem egyik sarkában lehettem, mert két felől is a fal fogott közre. A függönyön innen volt egy asztal a tetején pedig fehér tálcák sorakoztak. De mivel túl magas volt a peremük így nem láttam beléjük. Bár nem kellett sokat agyalnom azon, hogy mit rejthetnek. Kínzóeszközök...

Léptek zaja csapta meg a fülemet, amik közeledtek is. Aztán libbent a függöny és megjelent a fogva tartóm. Annyit még láttam, hogy a lepel mögött valamilyen tartályok vannak, de csak egy pillanatra tűntek fel. A jövevény idős férfi volt. Laborköpenyt és olyan őrült tudós szemüveget viselt. Ez utóbbi csak a homlokán pihent nem a szemei előtt. Őszes haja már csak kétoldalt volt meg, de az is az égnek meredt. Kezeit hosszú fehér gumikesztyű fedte, amiről fura zöldes folyadék csöpögött. Egyik kezében egy törölközött fogott és eltávolította a löttyöt. Kicsit bicegve közeledett felém és az arcomat fürkészte.

- Ő a professzor! Az, aki a Démont létrehozta! - nyilallt belém a felismerés, aminek egyáltalán nem örültem.

- Szép jó reggel kisasszony! - vigyorodott rám koránt sem megnyugtató módon - Hogy vagyunk?

- Kicsit fáj a fejem, de egyébként semmi. - feleltem nem törődő módon, leplezni próbáltam azt a tényt, hogy baromira féltem az adott helyzetben.

- Haaa.... - döntötte oldalra a fejét - Nem vagy elveszett nő... A fejed azért fáj, mert miközben idehoztunk leejtett az a nyanvatt szörnyszülött...

- Kérdezhetek valamit?

- Persze hogyne! – tárta szét karjait jelezve, hogy szívesen válaszol, legyen az bármi.

- Mi dolga van velem, annak a professzornak, aki a Zöld Démont életre keltette?

Felszaladt a szemöldöke a homlokára, úgy meglepődött. Még a száját is eltátotta, de kis idő múlva vigyorra húzta.

- Honnan tudod ezt angyalom?

- Mit gondol honnan? –forgattam meg szemeimet- A Démon szeretője vagyok!

- Igen az vagy... - a hangja aggodalmat keltett - És éppen ez a gond!

- Miért?

- A főnöknek nem tetszik, hogy megváltozott a mesterművem viselkedése. És ennek oka, hogy te mellette vagy.

- Miért baj ez? Izuku mindig elvégzi a feladatait. Nem hagy szemtanukat sem. Ugyan úgy öl, mint eddig. Akkor meg mi a gond?

- Az, hogy a gyilkoláshoz való hozzáállása megváltozott. Elkezdett előjönni a régi énje. És ami a legnagyobb probléma, hogy ez a két személyiség elkezdett összeolvadni.

- Mi-micsoda?

- Jól hallottad szívem. A Démon összeolvad Izukuval. És ez koránt sem jó. Ha végbemegy a folyamat, akkor felébredhet a hős énje. Ez pedig elfogadhatatlan!