Mit tennél ha egy számodra fontos személyt magával rántana a sötétség? Meddig mennél el azért hogy megmentsd? Ha egyáltalán meg lehet... S vajon érte mennél? Vagy inkább vele? Hol van a határ és menyire nehéz azt átlépni?
Yunara Manami egy a U.A. Ak...
Az egyik kereszteződésnél vártam a zöld jelzésre, mikor megláttam valamit. Egy jellegzetes zöld hajkoronát amint belép az egyik sikátorba a túloldalon.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Elakadt a lélegzetem egy pillanatra. Nem akartam hinni a szememnek. De az a zöld hajkorona, ami éppen akkor tűnt el a sikátorban összetéveszthetetlen volt.
- Két egymást követő napon is belefutnék? Ennek annyira kicsi az esélye, hogy nincs is rá szám.
Most megint a józan eszem plusz a Katsukinak tett ígéretem kezdett hadakozni azzal, amit a szívem és a lábam akart tenni. És végül is utóbbiak nyertek.
- Sajnálom Katsuki de... Megtettem.
Bár szinte hallottam a fejemben hogy mit fogok ezért kapni majd a szőkétől, de abban a pillanatban, amikor a lábam nyert és magától a sikátor felé vette az irányt már csak az lebegett előttem, hogy most én teszem meg az első lépést.
Mielőtt belestem a sikátorba aktiváltam a lopakodás képességemet. Így szinte, mint egy szellem leshettem be a sötétbe.
A sok szemetes konténer után mintha mozgást láttam volna. Óvatosan indultam meg az irányukba és a közöttük lévő réseken át néztem mi zajlik mögöttük. Izuku ott állt egyedül, de halkan mintha beszélt volna valakivel. Kicsit jobban élesítettem az érzékeimet és hallottam is, hogy valaki válaszol neki. Bár azt nem hogy mit. A zöld srác telefonon beszélt valakivel.
- Most megint minek kell odamennem?
- Nem, nem akarok. Azok gyökerek. Még egy rendes emberrablást sem bírtak végigcsinálni.
- Álmodban leszek velük egy csapatban!
- Rendben, de ez volt az utolsó, hogy üzenetet viszek nekik! Csicskáztass mást!
- De ajánlom, hogy hamar itt legyen értem!
Ezzel letette a telefont, míg magában morgott valamit. Kicsit mintha hidegebb kezdett volna lenni majd megjelent még valaki.
Az a lilás-fekete ködfelhő közeledett, amit sosem tudnék elfelejteni.
- Kurogiri nevezetű teleportáló csávó a Gonosztevők Szövetségéből.
- Mi tartott eddig? - mordult rá Izuku
- Mélységesen sajnálom, hogy késtem 4 és fél másodpercet.
- Te most gúnyolódni akartál rajtam?
- Eszembe sem jutott. De nem szeretném sokáig rabolni az idejét Démon Úrfi. Erre parancsoljon.
- Démon Úrfi? Ennyivel fentebb lenne a ranglétrán Izuku? Erre nem számítottam!
- Csak haladjunk! - dugta zsebre unottan kezeit a zöld hajú.
