Mit tennél ha egy számodra fontos személyt magával rántana a sötétség? Meddig mennél el azért hogy megmentsd? Ha egyáltalán meg lehet... S vajon érte mennél? Vagy inkább vele? Hol van a határ és menyire nehéz azt átlépni?
Yunara Manami egy a U.A. Ak...
Figyelem!!!! 18+os jelenetet tartalmazó fejezet!!!!
🔞🍋🔞🍋🔞🍋🔞
--------------------------------------
Hála a képességemnek úgy jutottunk vissza Izuku lakására, hogy senki sem látott meg minket. Út közben még mielőtt rám parancsolt volna csuktam be a szememet. És csak élveztem, hogy megint a karjaiban lehetek. Nem telt el egy nap sem az óta hogy elváltam tőle és mégis olyan jó volt megint mellette lenni mintha hetek vagy hónapok teltek volna el nélküle. Gondolom ez a szerelem egyik mellékhatása. De valami mélyen nyomta odabent a lelkemet. És tudtam is hogy mi.
- Azzal hogy lelepleződtem bajba sodorhatom őt is. Hiszen Katsuki és All Might biztosan utánam fognak jönni. És még ha engem meg is akarnak menteni Izukut nem fogják tudni. Ha kiderül, hogy ő a Démon akkor többé nem lehet hős. Még akkor, sem ha sikerül valahogy visszaváltoztatni. Ha egyáltalán sikerül. Vajon van még Izukuban annyi jó, hogy elhagyja a sötétséget? És ami még lényegesebb kérdés, hogy hogyan került ilyen mélyre. Ezt meg kell tudnom tőle. Amire lesz időm, hiszen most egy jó darabig nem kell elhagynom őt. Legalább is nagyon remélem. Nem akarok távol lenni tőle. Főleg nem most! Azt akarom, hogy ezek az erős karok mindig védelmezzenek engem.
Ezekkel a gondolatokkal foglalkozva nyomott el az álom. Arra ébredtem fel, hogy Izuku letesz az ágyára. Nyöszögve nyitogattam szememet.
- Felébresztettelek?
- Bocsi, hogy csak úgy bealudtam út közben.
- Semmi baj. Hogy vagy a történtek után?
- Nem jól. Nem akarok bajt okozni senkinek. Főleg nem neked. És mégis az én hülyeségem miatt vállaltál ekkora kockázatot. Eljöttél értem pedig megláthattak volna.
Megint elkezdett nedvesedni a szemem. De próbáltam tartani a könnyeimet. Egy érdes kezet éreztem az arcomon. Izuku előttem guggolt, hogy egy magasban lehessen velem, míg az ágyon ültem s közben simogatott és próbált megnyugtatni.
- Semmi baj Mana. Érted megyek bárhova! Mert te az enyém vagy! Nem hagyhatom, hogy bajod essen!
Kezemmel megfogtam az övét, amivel az arcomhoz ért.
- Szeretlek Izuku! Nem akarok bajt hozni rád!
- Mana...
Szinte suttogta a nevemet. Megcsókolt úgy mint aki fél hogy összetör ezzel a csókkal. Érezhette rajtam, hogy mennyire összetört állapotban vagyok és nem akarta, hogy miatta még inkább az legyek. De ez a csók segített. Elfeledtette velem hogy mi történt nem sokkal korábban. Mély érzelmekkel teli csók volt. Olyan, mint amit az erdőben váltottunk. És a tény hogy most már tényleg csak ketten vagyunk, és senki nem törhet ránk hangulatba hozott mindkettőnket. Nem tudom mikor kerültünk az új helyzetbe. Izuku felült az ágyra én pedig az ölébe kerültem valahogy. Folyamatosan faltuk egymást és elkezdtük lehámozni a ruhákat egymásról. Éreztem magam alatt egyre keményedő férfiasságát. Tudtam, hogy már ő is annyira akarja a következő lépést, mint én. Akartam Izukut! Nagyon! Lenyúltam és kikapcsoltam az övének csatját.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
