Mit tennél ha egy számodra fontos személyt magával rántana a sötétség? Meddig mennél el azért hogy megmentsd? Ha egyáltalán meg lehet... S vajon érte mennél? Vagy inkább vele? Hol van a határ és menyire nehéz azt átlépni?
Yunara Manami egy a U.A. Ak...
Hallottam a hangját. Izuku értem jött. De késő lenne már? Hideg van. Biztosan a vérveszteség miatt. Ironikus nem? Akkor éreztem hasonlót mikor Izuku eltörte pár bordámat. És most meg akart menteni es mégis ez lett a vége... Szeret engem mindkét személy, aki abban a testben van. Egyáltalán nem bánnám, ha összeolvadnának. Így csak egy személy barátnője lennék. Bár ahogy a helyzetem kinéz, inkább tenném múlt időbe a dolgot. Legutóbb rám találtak a hősök ezért menekültem meg. De Izuku nem vihet a közelükbe, hogy mentsenek meg. Mert akkor őt is elkapják. Azt pedig nem csak ő nem engedheti meg magának. Hanem én sem engedem meg neki! Úgy akartam meggyógyítani, hogy erről a részéről csak öten tudjanak velem együtt.
Sípolást hallottam. Lassú, de egyenletes pityegő sípolást.
- Szívmonitor... mégis csak kórházban lennék? De hogyan? Mikor kerültem ide?
Lassan kinyitottam a szememet. Egy pont nullás kórházi szoba. Mellettem a gépek, amik lélegeztetnek, és a szívemet nézik. Lélegeztető maszk van az arcomon és elég sok drót a testem különböző részein. Fájni semmim sem fáj. De mégis mintha egy haldokló embert tartanának életben ezek a gépek. Az ágy végénél két ember állt. Egy magas, nagydarab rendőr, sötét hajjal, valamint Recoveri Girl. Egymással beszélgettek. Mivel megmozdulni nem volt erőm így beszelni próbáltam.
- R-Recoveri Girl... - nyöszörögtem alig hallhatóan.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Szerencsémre a doktornő észrevette a hangomat és hallgatásra intette a rendőrt. Majd mellém sietet.
- Dragám! - nem szólított a nevemen, ebből tudtam, hogy nem tudhatja meg a zsaru, hogy ki vagyok - Ne erőltesd meg magad! Még nem vagy olyan állapotban! Az is csoda, hogy már ébren vagy!
- Ő? Hol van? - suttogtam, szinte tátogtam, hogy az úr még véletlenül se haja meg
Láttam rajta, hogy nem szívesen beszél róla, amíg a rendőr is a teremben van. Az illető felé fordult.
- Megkérhetem fiatalúr, hogy kimegy a teremből? Ellenőriznem kell a betegem teljes állapotát.
- Értem, de fel kell tennem a kisasszonynak pár kérdést, ezért ne tartson sokáig!
- Most ébredt fel. Majdnem meghalt! Legyen már egy kicsit együttérzőbb! Kifelé!
Morogva távozott a csávó a szobából.
- Ő? - kezdtem volna megint bele.
- Hihetetlen hogy meg most is miatta aggódsz... - forgatta kicsit a szemét, de utána megnyugtatóan mosolygott- Nem kell féltened.
- Mi történt?
- Aznap mikor beszeltél velünk este benyitott az ajtómon M- akarom mondani Ő. A karjaiban tartott, de már alig voltál életben. Szinte könyörgött azért, hogy mentselek meg. De olyan sok vért vesztettél, amit már egyedül nem tudtam visszaállítani. Behoztalak a kórházba és itt már gyógyulásnak indultál. Ez 4 napja volt. Ő ott maradt a lakásomon egészen addig, míg a többiek érte nem mentek. Jelenleg is velük van felváltva őrködnek mellette. Azt mondta nem akar elmenni mellőled. És csak akkor beszel, ha te is vele vagy. Szóval gyógyulj meg minél hamarabb, mert nagyon aggódik érted mindenki. Meg aztán mégis csak vele vannak egy szobában a többiek.
