Fake Love [Jaehyo FF]

where it all began

Seoul-ban születtem. Imádom ezt a várost, minden egyes épületét, utcáját és csendes kávézóját. Valójában, sosem hagytam el igazán. Nem jártam nyaralni, és nem utazgattam, ahogy a korombeliek tették. Szerettem otthon ülni, és a barátaimmal tölteni az időmet, ehhez pedig nem volt szükségem arra, hogy elhagyjam a várost.

De ez a nyár másnak ígérkezett. Véget ért a második szemeszter, és az első év az egyetemen mindannyiunkat kikészített. Sokkal nehezebb volt, mint amire számítottunk, többször is megfordult a fejünkben, hogy egyáltalán megéri-e. Így hát érthető módon a kis csapatunk nyaralást tervezett, ami miatt eléggé izgultam.

Nem csak azért, mert teljesen új volt az egész szituáció, hanem azért is, mert ez volt az első alkalom, hogy a szüleim elengedtek valahova a húgommal az ő felügyeletük nélkül. Nayoung csak egy évvel fiatalabb nálam, de majdnem olyan felelősségteljes, mint az összes barátom egybevéve. Aztán ott volt még a húgom barátja, Seunghoon, akivel egy gimibe jártam, de az egyetem miatt messzire kerültünk egymástól, valamint Jihong, aki történetesen a szaktársam volt. Valójában még nem számítottam túl népszerűnek az egyetemen, abban reménykedtem, hogy az elkövetkező években talán több barátra teszek majd szert.

Szerettem ezt a kis társaságot, és különösen örültem neki, hogy Nayoung meg Seunghoon így egymásra találtak. Jihong pedig a legjobb barátom volt, bár nem láttam minden nap, mert mindketten eléggé el voltunk havazva. Tudtam, hogy nélküle nem mehetek nyaralni.

- Istenem, tudom, hogy nem gyakran szólok hozzád, de kérlek, csak a töltőmet ne hagyjam itthon. - ült a telepakolt bőröndjén összetett kezekkel Nayoung, miközben lefelé szenvedtem magam a lépcsőn a saját óriási bőröndömmel.

- Nyugi, nálam biztosan itt van az enyém, maximum megosztjuk. - tettem a vállára a kezem. - Seunghoon hogy áll?

- Lassabban készül, mint egy menyasszony. - állapította meg, ahogy felkapta a telefonját, miután az csipogott egyet. - Éppen negyvenedszerre ellenőrzi a jegyeket. Azért ennyire nem lehet bonyolult a dolog.

- Jihong azt írja, ő már a taxiban ül. - olvastam fel az üzenetet, amit én kaptam.

- Írd meg neki, hogy mindjárt mi is. Már hívtam egyet.

- Király. Már csak a hajszárítómat kéne megkeresnem. - vágódtam be a fürdőszobába.

- Nálam van egy, nyugi. - kiabált utánam Nayoung.

- Lányok. - suttogott valaki. - Apátok még alszik, ne üvöltözzetek.

- Francba. Bocs, anya. Kicsit pánikban vagyunk. - szabadkoztam.

- Semmi gond, drágám. - sétált le a lépcsőn anya, pizsamában, és egyértelműen még mindig álmosan, hiszen hajnali négy óra volt. - Ez az első közös nyaralásotok. Vigyázzatok egymásra.

- Itt a taxi. - nézett ki az ablakon a húgom.

- Indulás, jó utat. - mosolygott anya, majd mindkettőnket megölelt. - Semmi éjszakai bulizás, pasizás, és tényleg vigyázzatok magatokra!

- Úgy lesz. - intettem az ajtóból. - Majd írunk.

Aztán a két teletömött bőrönddel bepattantunk a hátsó ülésre, és néztük, ahogy elsuhannak mellettünk a házak. Jihong folyamatosan közvetített, ekkor már azt írta, hogy ott is van a reptéren. Mivel elég feltűnő figura volt, nem tekintettem kihívásnak megtalálni. Így nem lepődtem meg azon, hogy egyből kiszúrtam, amint beléptünk a hatalmas épületbe. Egy szembetűnően magas srác, piercingekkel a fülében, sötét hajjal a hatalmas, fekete bőröndjén ült. Fekete pulcsit viselt, és éppen a telefonját nyomkodta.