Fake Love [Jaehyo FF]

backstabbed

Day 6.

Arra keltem, hogy totál egyedül vagyok a szobában, ami különösen rosszul érintett, miután az előző napi egyedüllét így is leszívta minden energiámat. Nagy nehezen összekapartam magam az ágyból, és átmentem a fiúk szobájába, pizsamában, kócosan, és smink nélkül.

Már mindenki az ágyon ült, és a tekintetüket az ajtóra függesztve várták, hogy én is magamhoz térjek. A bámulásuk azonban komolyan megijesztett.

- Hát, jó reggelt nektek is. - zártam be magam után az ajtót.

- Depizel még? - kérdezte válasz helyett Seunghoon.

- Már nagyjából jól vagyok.

- Akkor jó, mert jó híreink vannak. - vigyorgott Nayoung.

- Nekem. - javította ki Jihong, aki elég ramatyul nézett ki, és egymaga elfoglalta az ágy nagy részét. - Nekem vannak jó híreim.

- Csak nem másnapos vagy? - ültem le mellé.

- Mire valók a barátok? - vigyorgott rám. - Elmentem a buliba, és berúgtam.

- Atya ég...

- Na, na, na, ne szólj semmit. Jaehyo is kiütötte magát. Nagyon szívesen.

- A sztorit akarom hallani. - sürgettem.

Jihong nagy szenvedések árán felült, és beletúrt a hajába.

- Asszem elég jól bírja az alkoholt, először is. - kezdte. - Másodszor, több, mint valószínű, hogy bánja azt is, hogy megismert, mivel azt tervezte, hogy ez az egész egy kamu kapcsolat lesz, hírverés céljából.

- Igen? - vontam fel a szemöldököm.

- Aztán azt hiszem, elkezdett többet érezni, de bekerült a képbe Noe.

- Noe már nincs a képben. - tettem hozzá gyorsan. - Tegnap este leráztam. Vagyis, elmondtam neki, hogy esélytelen a dolog.

- Kicsit sajnálom, tényleg rendes srácnak tűnt. - vonta meg a vállát Seunghoon.

- Itt a nagy esélyed! - lelkesedett Nayoung. - Menj és beszélj vele. Feltéve, hogy ébren van már.

- Nem tudom... - gondolkoztam a padlót bámulva. - Szerintem végzetesen elcsesztem az egészet. Talán tényleg nem kellett volna találkoznunk.

- Ha nem mész át hozzá, én megyek át hozzá. - fenyegetett meg a húgom.

- Szerintem adni kéne neki egy kis időt. - szólt bele Jihong. - Mindenhol rajongók és fotósok mászkálnak, a szobáját sem tudja elhagyni. Várjuk meg, ameddig egy kicsit csillapodnak a dolgok.

- Ez a nyaralásunk hatodik napja. - emlékeztette Seunghoon. - Holnap indulunk haza. Mit gondolsz, meddig tudja ezt még húzni?

- Szerezzünk egy kávét, és dumáljunk. - intett a fejével az ajtó felé Jihong, én pedig rábólintottam.

- Menjetek, mi itt megvárunk titeket. - mondta a húgom, amikor rápillantottam.

Persze, meg tudtam érteni, hogy szüksége van egy kis külön töltött időre, így kérdés nélkül leléptünk. Kiverekedtük magunkat a hotelből, majd elindultunk végig a parton, nagyrészt csendben. Egyikünk sem tudta, mit kéne mondania. A nyaralásunk a végéhez közeledett, és az életem talán sosem volt még ilyen bonyolult.

- Chaeyoung. - köszörülte meg a torkát Jihong, mire felkaptam a fejem. - Az ott nem Noe?

Már elég messze jártunk a hoteltől, és végig a homokot bámultam, ahogy sétáltunk, így magamtól észre sem vettem volna a két ismerős figurát, akik egy szikla tetején ültek, és halkan beszélgettek.