Fake Love [Jaehyo FF]

unexpected meeting

Day 2.

Másnap reggel nyolckor a svédasztalos reggelihez álltunk sorba. Az előző este elég fárasztóra sikerült, és Jihong szembetűnően még mindig egy kicsit lehangolt volt a lány miatt. A többiek meg hát, hogy is mondjam... állatira szét voltak esve. Seunghoon nem az a berúgós típus, viszont a legkisebb mennyiségű alkoholtól is iszonyúan másnapos lesz, és ez a reggel szembetűnő volt mindannyiunk számára, ahogy a tenyerében pihentetve az arcát, kikönyökölt az asztalra.

- Szóval ma este nem iszunk. - nevette ki Jihong, amikor lecsúszott a feje a kezéből, és majdnem megfejelte a tányérját, benne két csokis palacsintával.

- Egyébként, mit a terv mára? - próbálta terelni a szót Nayoung.

- Kicsit utánanéztem, hogy milyen látnivalók vannak a környéken. - kaptam elő a telefonom, majd megnyitottam a jegyzeteimet. - Találtam egy archeológiai múzeumot, ahol edényeket, temetkezési tárgyakat és szobrokat állítanak ki, egy szélmalmot, ahol király képeket lehet csinálni, valamint még egy világítótornyot. Aztán ott van a Lena's House, ami szintén egy múzeum, és a Marathi tó.

- Az ott micsoda? - bökött a képernyőre Jihong.

- Aegean Maritime múzeum. - olvastam fel. - Nagyrészt hajómodelleket állítanak ki.

- Nekem tetszik. - jegyezte meg Nayoung. - Mit szóltok?

- Hű, elég sok látnivaló van a környéken. - jegyezte meg Jihong, ahogy lefelé görgetett a jegyzeteim között. - A Gyzi kastély még beleférne a mai napba?

- Biztosan. - mondtam, majd Seunghoon felé fordultam. - Akkor mi lenne, ha először az Aegean Maritime múzeumba mennénk, aztán a Gyzi kastélyhoz? A kettő között meg beugrunk valahová kajálni.

- Tökéletes. - bólintott Seunghoon, aki egyértelműen leginkább csak aludni akart.

A reggeli további része csendben telt, az előző este után egyikünknek sem volt túl sok ereje kommunikálni. Első éves egyetemistákként még nem igazán volt lehetőségünk bulikba járni, így nem voltunk hozzászokva az éjszakázáshoz, hacsak nem tanulás miatt kellett ébren maradnunk. Mégis Jihong és én szedtük össze magunkat  leghamarabb, és tizenegy órakor már a recepciónál vártuk a társaságunk másik két tagjára, akiknek valamivel tovább tartott elkészülniük.

- Na, és hogy alakult végül tegnap este a lánnyal? Nem meséltél túl sokat. - törtem meg a csendet, amikor világossá vált, hogy még jó ideig üldögélni fogunk a kipárnázott fotelokban.

- Nos, mint tudod, nem alakult túl fényesen. Túlságosan nagyra volt magával, egész lekezelően viselkedett. Úgy értem, azt hiszem érdekeltem, de túl jónak tartotta magát hozzám. Vagy nem is tudom... Nem kapcsolatot keresni jöttem ide, szóval nem is számít. - rázta meg a fejét, aztán felém fordult. - És te miről beszélgettél azzal az idollal?

- Leszólított, és meghívott egy italra, ami be kell hogy valljam, nagyon finom volt. De valójában csak elütöttük az időt, megkérdeztem, milyen érzés neki, hogy egyedül nyaral meg ilyenek. Nagyon kedves volt, azt hiszem, kedvel engem...

- Neked pedig tetszik a srác, ugye? - mosolyodott el.

- Ne mondom, hogy nem néz ki jól. - szögeztem le. - És a személyisége is elég megnyerő, de még csak egyszer beszéltem vele. Nem tudok róla semmit.

- Ha megengedsz egy kommentet... - folytatta halkabban. - Néha rátok pillantottam a szemem sarkából, és láttam, hogy nézett rád. Szerintem érdekled. Sőt, még azt is meg merem kockáztatni, hogy tetszel neki. Határozottan nem tegnap este láttad utoljára...