Fake Love [Jaehyo FF]

first time

Day 1.

Már az első nap sikeresen átaludtam a reggelit, és tizenegykor keltem fel. Még mindig nem jött helyre a szervezetem a repülőút után, rá kellett döbbennem, hogy a repülés valószínűleg nem nekem való. A húgom hasonlóan szenvedett, és csak üldögélt az ágya szélén, ameddig Seunghoon be nem rontott a szobánkba kopogás nélkül.

- Jó reggelt, hölgyek! - mosolygott ránk, egy-egy kávéval a kezében. - Olyan békésen aludtatok, nem akartunk felkelteni titeket, hogy lekésitek a reggelit. De nézzétek, mint csórtunk a konyháról.

- Megmentetted az életem. - vettem át a bögrét, őszinte hálával nézve fel rá. - Komolyan.

- Ha ilyen egyszerű megmenteni az életed, azt hiszem, a jövőbeli férjednek nem kell majd egy szőke hercegnek lennie. - jegyezte meg poénosan, miközben átnyújtotta a másik bögrét Nayoung-nak, és nyomott egy puszit a homlokára. - Remélem jól aludtál.

- Azt hiszem, igen. - bólintott. - De a repülés kikészített.

- Hozzá lehet szokni. - sétált be a szobába Jihong köszönés nélkül. - Kiskoromban rengeteget ültem repülőn. Az első repülés nekem is szar volt. Amúgy észrevettétek, hogy itt szó szerint minden fehér? Mármint, komolyan. Minden.

- Nem minden, van ami világoskék. - kortyoltam bele a kávéba, ami azonnal életet lehelt belém, de azonnal meg is ijedtem, hogy mi van, ha véletlenül rácsöppen a hófehér ágyneműre.

- Nagy változás.

- Összeszedjük magunkat, és sétáljunk egyet. - javasolta Nayoung, és fel is tápászkodott.

- Remek ötlet. - nyugtázta Seunghoon. - Kint találkozunk.

A fiúk illedelmesen bezárták maguk után az ajtót, én pedig elkezdtem a bőröndömben turkálni. Sosem voltam az a típus, aki kipakol a bőröndjéből, ha utazik bárhova is, szóval nem terveztem igénybe venni a szekrényt. A húgomnak pedig ez pont kapóra jött, hiszen ő mindig is szeretett rendet tartani maga körül.

A hely színeit figyelembe véve egy világoskék szoknyát, és egy fehér vállra ejthető felsőt vettem fel a zöld bikinim fölé, és igyekeztem minél kevesebb sminket használni. Nem csak azért, mert éreztem, hogy úgyis lefolyna rólam a nap folyamán, hanem azért is, mert egyszerűen rettegtem attól, hogy összekenek vele valamit. Hálát adtam istennek, amiért ötven faktoros naptejjel készültem, hiszen első pillantásra is legalább negyven fok volt odakint. Nos, legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy olyan fehéren térek majd haza, mint ezek az épületek körülöttünk.

Nayoung sétált elől, ahogy lefelé tartottunk a lépcsőn, de az utolsó foknál megállt. A tegnap még csendes, nyugodt hotel most tele volt emberekkel. De nem egyszerű turistákkal. Fotósokkal. Kiabáltak, és fényképeztek, mikrofonokat lebegtetve maguk előtt. Annyit vakuztak, hogy még az én szememet is irritálni kezdte, pedig az érdeklődés tárgya nyilvánvalóan nem mi voltunk. Hanem egy magas, sötét hajú férfi, aki egy sporttáskával a kezében sétált befelé a hotelba. Az arca nagy részét egy fekete arcmaszk takarta, a szabad kezét maga elé tartotta, hol integetett a kamerának, hol csak takarta a szemét a vaku villanásai ellen. Atlétatrikót viselt, papucsot, és térdig érő, pálmafa mintás nadrágot. Üvöltött róla, hogy nyaralni jött, ahogy az is, hogy nem egy egyszerű turista, mint a legtöbben körülöttünk.

- Itt meg mi a franc folyik? - kérdezte Nayoung, amikor kitört a tömegből Seunghoon és Jihong.

- Azt hiszem, valami híresség érkezett. - állapítottam meg, miközben néztem a férfit átvágni a fotósokon.

Egyenesen felénk tartott, miközben motyogott valamit két öltönyös pasinak, akiket eddig észre sem vettem, de szorosan mögötte sétáltak, és bólogattak. Fogalmam sem volt, hogyan hallhatják, amit mond ebben a hangzavarban. Aztán egyértelművé vált, hogy felfelé igyekszik, így jobbnak láttuk, ha eltakarodunk az útból, mielőtt minket is magával sodor a fotósok tömege. Csakhogy nem igazán volt hova lehúzódni, és a többieknek sikerült lelépni egy lépcsőfokot, majd biztonságos helyre jutni, nekem azonban nem.