Fake Love [Jaehyo FF]

breaking news

Day 5.

Kilenc óra előtt tíz perccel egy iszonyat hangos csattanásra ébredtem. Azonnal kipattant a szemem, és nagy lendülettel fel is ültem, a tekintetem pedig azonnal összekapcsolódott Nayoungéval, aki a földön guggolt, és a palettájának a széttört darabjait vadászta éppen össze. Hála istennek a hófehér szőnyegre nem jutott belőle, de már előre láttam, hogy több takarítás lesz ez, mint amennyinek tűnik.

- Sorry. - mondta köszönésképpen.

- Nem probléma. - sóhajtottam fel, majd nyújtóztam egyet. - Mi a mai program?

- Nem tudom. - vonta meg a vállát hanyagul. - Az se biztos, hogy kijutunk.

- Hogy érted ezt? - szaladt össze a szemöldököm.

- Tele van a hall emberekkel. Biztosan Jaehyo miatt jöttek, vagy fogalmam sincs. De még reggelizni se jutottam le.

- Fura. - reagáltam le, miközben kimásztam az ágyból, de a lábaim abban a pillanatban felmondták a szolgálatot, és visszazuhantam.

- Megártott a tegnap este? - kérdezte poénosan a húgom.

- A rohadt életbe. - csaptam a homlokomra. - Tegnap este.

- Történt valami?

- Ja, úgy is mondhatjuk. - szűrtem a fogaim között, aztán összekapkodtam egy kupac ruhát, és beviharzottam a fürdőszobába.

Gyorsan elfogadható állapotba hoztam magam, már amennyire  ez lehetséges volt, és villám sebességgel a hallba rohantam. Illetve a hall elé, mert a hatalmas ember tömeg az utamat állta, a hangzavar pedig elviselhetetlenné fokozódott, ahogy kiszúrtak. Kérdések tömkelege záporozott felém a tegnap estével kapcsolatban, és amikor már tényleg majd szétrobbant a fejem, feltűnt egy ismerős arc a bejáratnál.

Igazából, az arc kicsit erős szó, mert az arcát pont nem láttam, de felismertem a szájmaszkot és a kalapot. Már csak el kellett volna jutnom hozzá, amihez nagy levegőt vettem, és óvatosan utat fúrtam magamnak az embereken keresztül. Persze, mire kiértem, Jaehyo sehol sem volt, de szerencsére volt egy tippem, hogy hova mehetett. 

Az emberek pillantását elkerülve a sziklák között sétálgattam, ameddig ki nem szúrtam a magas, vékony srácot, aki éppen ebben a pillanatban szabadult meg az álruhájától, és a lépteimre felkapta a fejét.

- Jó reggelt. - köszöntem rá, majd megálltam mellette. - Figyelj...

- Semmi baj. - állított le. - Nem vagyunk igazából együtt. Azt csinálsz amit akarsz, és nem kötöttünk semmilyen alkut arról, hogy az egész nyaralásodat ebben a színjátékban kell töltened.

Az alapján, amit mondott, úgy tűnt, hogy minden oké, és elsimítható a dolog, de a hangsúlya másról árulkodott. Egy kis csalódottságot fedeztem fel benne, de a világért sem szóltam volna meg. Végül is, hiába volt igaza, mégis hibásnak éreztem magam. Tönkretettem a színjátékunkat, még akkor is, ha az album megkapta a második nagy hírverését is.

- Legalább most megint rátok irányul a figyelem. - próbáltam javítani a hangulatot. - A barátnője megcsalta az énekest. Mekkora címlapsztori lesz ebből Koreában.

- Ja. - túrt bele a hajába. - De téged szét fognak szedni.

- Nem bánom. - vontam meg a vállam. - Amúgy is szétszedtek volna, nem?

- Nem ennyire. - rázta meg a fejét. - De majd lenyugodnak, csak időt kell adni nekik.

Elfordultam, és elkezdtem a talajt bámulni. Ha minden rendben van, miért érzem magam ennyire rosszul? Tényleg semmi olyasmit nem csináltam, ami miatt ennyire lelkiismeret-furdalástól kéne szenvednem.