Fake Love [Jaehyo FF]

he's cool

- Szégyenlős vagyok.

- Nem értem, miért. Semmi baj nincs az alakoddal.

Jaehyo röhögve nézte, ahogy ledobom a bikinim fölött viselt pólót és nadrágot, majd becsavarom az egész testem egy törölközőbe a lehető legnagyobb hőségben. Nem tehettem róla, ekkor döbbentem rá, hogy bár az első napon látott már ennyire alulöltözötten, azért mégiscsak messzebb állt tőlem. Nem pedig közvetlenül mellettem ült a homokban.

A folyamatos feszengésemtől eltekintve nagyon is jól szórakoztunk, teljes kényelembe helyeztük magunkat messze a strandolóktól, és lefelé menet beszereztünk két epres jégkását is. Nem tudtam eldönteni, hogy különösen meleg volt, vagy csak kezdtem belesülni a törölközőbe, de még a szél is forrónak érződött, pedig elég erősen fújt. Igazából annyira erősen, hogy hatalmas hullámokat korbácsolt, ami előcsalogatta a szörfösöket. Soha életemben nem láttam még szörfösöket élőben, így hihetetlen látványt nyújtott számomra, ahogy a deszkáikon egyensúlyoznak, és mindenféle lehetetlen mutatványt hajtanak végre a levegőben.

Kíváncsian megfordultam, amikor lépteket hallottam meg a hátam mögül, aztán halványan elmosolyodtam, és integettem egyet, amikor felismertem Noe-t. Szörfös ruhában volt, egy deszkával a kezében, amit bele is állított a homokba, amikor megállt mellettünk.

- Ez aztán a fordulat. - jegyeztem meg.

- Gondoltam, meglepetésnek szánom. - vigyorodott el, majd kezet nyújtott Jaehyo-nak. - Noe vagyok, örülök a találkozásnak.

- Ahn Jaehyo. - rázta meg a kezét, pedig nálunk az ilyesmi nem volt szokás.

- Szeretnéd kipróbálni? - fordult aztán hozzám, és rámutatott a deszkára.

- Nem is tudom, belehalnék?

- Nem hagynám. - nevetett fel. - Nos? Ígérem, végig melletted leszek.

- Hmm... Rendben, azt hiszem, menni fog. - egyeztem bele, majd Jaehyo felé fordultam, aki kifejezéstelen arccal méregette Noe-t. - Nemsokára jövök, oké?

- Biztos vagy benne, hogy ez egy jó ötlet? - kérdezte erősen kételkedve, de ez a kérdés valójában annyit takart, hogy biztos vagyok-e benne, hogy Noe nem fog vízbe fojtani.

- Igen. - feleltem magabiztosan. - Itt várj.

- Hova mennék? - motyogta, miután felpattantam a földről, és úgy tettem, mintha ezt már nem hallottam volna, pedig nagyon is eljutott a fülemig.

Elindultunk a víz felé, Noe kicsattanó örömmel, én meg iszonyú gyorsan dobogó szívvel. Nem voltam képes megítélni, hogy ez mennyire biztonságos, de már hét éves korom óta tudtam úszni, úgyhogy nem aggódtam annyira. Csak az újdonság hatása volt ilyen nagy rám.

- Sosem szörföztél még, igaz? - fordult hozzám Noe, amikor már elértünk a vízhez, és fél lábbal benne is álltam.

- Igen. Van valami különleges utasítás, amit követnem kéne? - néztem rá talán egy kicsit ijedten.

- Csak egy pár. De bízz bennem, vigyázok rád.

Noe eldarált egy csomó mindent, amit nem árt, ha tudok, aztán magamra hagyott, ameddig szerzett magának egy másik deszkát. Szerencsétlenül kezdtem, nem meglepő módon, de Noe kitartó volt, és a fejébe vette, hogy megtanít szörfözni. Kétszer is leestem a deszkáról, de nem adtam fel, egy idő után már nem is féltem. Kifejezetten élveztem a dolgot.

Éppen valami poénon nevettem, a parton állva, csurom vizesen, amikor kiszúrtam a szemem sarkából, hogy egy csapat lány sétálgat a parton, a telefonjaikat összedugva, és időnként vetnek egy pillantást ránk. A szívem automatikusan kihagyott egy ütemet, attól tartottam, hogy lefotóztak. A zavart tekintetemet pedig Noe is észrevette.