Fake Love [Jaehyo FF]

would you mind?

Miután megebédeltünk, már ha lehet ezt ebédnek nevezni, folytattuk utunkat a tóhoz. Ekkor már világossá vált, hogy nem lesz más programunk aznapra, ez az egy úticél is eléggé ki fog fárasztani mindannyiunkat.

Ezúttal Seunghoon beült Jihong mellé, Nayoung pedig mögéjük telepedett majd előre könyökölt, így be tudták vonni a beszélgetésbe, és nem érezte egyedül magát. Én pedig beülhettem az anyósülésre, egy nagy sóhaj kíséretében.

Jaehyo a kormányon dobolt az ujjaival, rágta a száját és figyelte, ahogy megigazítom az összegubancolódott hajamat, illetve elkeseredett kísérletet teszek rá. Aztán lassan gázt adott, és ismét úton voltunk.

- Szabad bocsánatot kérnem? - kérdezte, anélkül, hogy rám nézett volna.

- Miért? - kérdeztem vissza.

- Már megint visszarángattalak, pedig azt ígértem, hozzád sem fogok...

Az egyik kezét a kormányon, a másikat a jobb lábán tartotta, én pedig nem vártam meg, hogy befejezze a mondatot. Az ölembe ejtettem a telefonom, hogy felszabaduljon a bal kezem, és átnyúltam hozzá, óvatosan megfogva a kezét. Éreztem, hogy meglepődik, azonnal lepillantott a kezeinkre, és azt hiszem, nagyon halványan elmosolyodott. Aztán megmozdította a kezét, és azt hittem, el fogja húzni, de helyette kihúzta a kezét az enyémből. Habozott egy pillanatig, majd megfogta a kezem, ami szinte eltűnt az ő hatalmas keze alatt.

Ugyanabban a pillanatban szakítottuk el a tekintetünket a kezeinkről, és emeltük fel a fejünket, így egymás szemébe néztünk. Nem akartam elhúzni a kezem, ő pedig nem engedett el.

- Ne romantikázzatok, hanem az utat nézzétek! - rontotta el a pillanatot Nayoung, mire automatikusan visszahúztam a kezem, és mindketten előre fordultunk, Jaehyo pedig idegesen a hajába túrt.

- Szép munka volt. - jegyezte meg halkan, szarkasztikusan Seunghoon, a húgom viszont egyszerűen csak a karjába boxolt.

- A biztonság az első.

- Mégis hagytuk, hogy te vezess. - szólt vissza poénosan Jihong.

Hátra fordultam, hogy lepacsizzak vele, ő pedig már feltartott kézzel várt.

- Összefogtatok ellenem? - háborodott fel a húgom.

- Sose tennénk ilyet. - nyugtattam meg.

- Főleg mert nemsokára odaérünk. - szólalt meg Jaehyo. - Nézzetek előre!

Ezzel sikerült elhallgattatnia mindenkit, és elérte, hogy az egész társaság előre hajolva bámuljon kifelé a járműből. Előttünk, nem is olyan messze, egy nagy vízfelület terült el, habár a környéke nem a legszebb volt amit életemben láttam. A turisták gyakran szemeteltek itt, ami sokat rontott a látványon.

- A Panormos part környékén vagyunk. - állította meg a golfkocsit Jaehyo. - Ez egy mesterségesen létrehozott tó, aminek az a funkciója, hogy esővizet gyűjtsön a sziget vízellátásának érdekében. Főleg a nyári időszakban, amikor kifejezetten nagy itt a szárazság.

- Esküszöm, többet tanulok tőled, mint a földrajz és a töritanáromtól. - jegyezte meg a húgom, miközben kiszállt a kocsiból.

Ezúttal megelőztem Jaehyo-t, és magamtól szálltam ki, bár láttam, hogy igyekszik minél gyorsabban megkerülni a járművet.

- Komolyan elvetted az esélyemet? - kérdezte tettetett szomorúsággal.

- Akarod, hogy visszaszálljak, és megismételjük még egyszer. - mutattam halál komoly fejjel magam mögé az ülésre.