Fake Love [Jaehyo FF]

all eyes on us

Ahogy a part felé sétáltam, elkaptam néhány nyaraló tekintetét. Mivel eddig folyton Jaehyo mellett láttak, biztosan furcsának találták a változást. Rajongókkal szerencsére nem találkoztam, ami megnyugtatott, hiszen így nem kellett tartanom a médiától sem. Ez a nagy felhajtás körülöttem nem hiányzott az életemből, és hála istennek, már nem is kellett megjátszanom magam. 

Nehéz volt beismerni magamnak, de ameddig én elkezdtem vonzódni hozzá, Jaehyo közömbös maradt felém. Neki tényleg csak a hírverésről szólt az, ami nekem már nem. Mi másért kérdezett volna rá Noe-ra ebben a tekintetben? Az érdekelte, hogy az álcánknak ne ártson semmi. Mással nem foglalkozott. De az élet ment tovább, és nem tettethettük örökké a kapcsolatunkat amúgy sem.

Noe a bárpultnál ülve várt, idegesen dobolt az ujjaival egy pohár oldalán, és azonnal felém fordult, ahogy megérezte a jelenlétem. Hatalmas mosoly terült el az arcán, amit bár megpróbált leplezni, nem sikerült túl jól.

- Tudtam, hogy egyedül leszel. - mondta köszönés helyett.

- A barátaimnak nem volt kedvük jönni. - legyintettem, de részletesebben nem akartam belemenni a témába. - Mit iszunk?

- Amit csak szeretnél. - nyomott a kezembe egy itallapot. - Meghívlak.

- Igazán nem szükséges...

- Nem szükséges. De én szeretném.

Elfojtott mosollyal lapoztam fel az itallapot, és az első, amin megakadt a szemem, természetesen a Moscow Mule volt. Gyorsan tovább lapoztam, ameddig meg nem álltam egy random oldalon, és csak úgy találomra ráböktem az egyik italra.

- Két vesper-t szeretnénk. - hajolt át a pulton Noe, mire a pultos srác bólintott, és leszedett két poharat. - Megbízom a választásodban.

- Pedig sosem ittam még ilyet. - vallottam be.

- Nem baj. Szeretem az újdonságokat.

Nem tudtam eldönteni hogy tényleg minden szavával flörtöl-e velem, vagy csak kezdem beképzelni a dolgot, de alig tudtam levakarni a fejemről a mosolyt. Valószínűleg el is vörösödtem, amit még a melegre sem foghattam, mert éjszakára általában drasztikusan lehűlt a levegő.

Hamarosan megérkeztek az italaink, és bár nem számítottam semmi jóra a hirtelen választásom után, kellemesen csalódtam.

- Akármennyit meg tudnék inni ebből. - jegyeztem meg.

- Annyit iszunk, amennyit csak szeretnél. - mondta Noe. - Már körülbelül a nyaralásod fele eltelt. Innentől jöhet a bulizás a nézelődés helyett.

- Hát, még egy csomó mindent nem láttam...

- Engedd el magad. - dőlt hátra a széken. - Legyél spontán.

- Tudok spontán lenni. - kértem ki magamnak.

- Kétlem. - nevetett fel, amitől automatikusan úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell neki.

- Gyere. - nyújtottam felé a kezem.

- Hova?

- Táncolni.

Noe arcára kiült az őszinte döbbenet. Biztosan nem számított tőlem erre a lépésre, bár az igazat megvallva, még magamat is megleptem vele, és azonnal megbántam. Titokban reménykedtem, hogy elutasítja az ajánlatot, mert nagyon nem akartam ilyen józanon hülyét csinálni magamból, de balszerencsémre megfogta a kezem, sőt, összekulcsolta az ujjainkat.

- Mint mondtam, érdekes lány vagy.

- És szörnyű táncos. - tettem hozzá.

- Hiszem, ha látom.

Noe magabiztossága valahogy kezdett egyre jobban levenni a lábamról. De szükségem volt még egy italra, mielőtt a táncparkettre merészkedtem volna. Aztán azonnal meg is bántam a döntésemet, ahogy belevegyültem a tömegbe, ami fele akkora sem volt mint az első napon. Hatalmas hangszórók szegélyezték a táncparkettet, és teljes hangerőn kezdett üvölteni a fülembe a Havana, ami igazi tengerparti feelinget kölcsönzött az amúgy is csodálatos helynek.

Azonban, ezúttal a lábaim kivételesen együttműködtek velem. Talán az alkohol tette, vagy a zene, de majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy Noe-nak nagyobb köze van hozzá. Ezúttal nem voltak körülöttem kamerák, nem kellett tettetnem semmit. Hatalmas kő esett le a szívemről a felismeréstől, hogy még ha bénáznék is, nem lenne következménye. Egy videoklipben éreztem magam, ahogy a többi bulizó megállt, és minket kezdett nézni, néhányan még meg is lökték egymást, hogy figyeljenek. Noe remekül táncolt, ami nagyban segített nekem is, hogy ne essek el, de nem tudtam nem aggódni, amikor megláttam egy pár lányt, akik rögzíteni kezdték az egészet.

Hamarosan már senki sem volt a táncparketten, szó szerint mindenki minket bámult. Mintha egy filmben lettünk volna, még a pultosok is letették a kezükben tartott poharakat. Tapsolni kezdtek. Minden tekintet rajtunk volt, amitől kicsit kényelmetlenül éreztem magam.

De egyszer vége lett a számnak. Noe megpörgetett még egyszer utoljára, és a körülöttünk állók fütyülni kezdtek, mi pedig úgy maradtunk, levegőért kapkodva, egymással szemben. Éppen arra készültem, hogy valami poénosat mondjak, de nem maradt rá lehetőségem. Noe habozott egy percig, aztán mindkét kezével közelebb húzott magához, és megcsókolt.

A tömeg még hangosabban éljenzett, de kihallottam néhány elszörnyedt úristen-t is, majd valaki szó szerint nekem ütközött, a kezében a telefonjával. Olyan gyorsan dőltem hátra, hogy majdnem el is estem, egy csapat lány pedig görögül beszélve egymáshoz, a telefonjukat lóbálva elrohant a buli helyszínéről. A nézőink lassan feloszlottak, és minden visszatért a rendes kerékvágásba, de továbbra is éreztem néhányuk tekintetét magamon.

- Mennem kell. - néztem Noe-ra, mert nagyon rosszat sejtettem. - Ne haragudj.

- Valami rosszat tettem? - kérdezte ijedten, majd a hajába túrt. - Nem kellett volna...

- Nem, nem erről van szó. Csak ennyi figyelem elég volt mára. Nagyon nem bírom, ha bámulnak az emberek. - vallottam be. - Inkább aludni szeretnék.

- Oké, megértem. - felelte egy kicsit csalódottan. - Felkísérhetlek a szobádba?

- Nem, nem szükséges, köszönöm. Holnap találkozunk?

- Mindenképpen.

Valószínűleg elég szemét húzás volt így elrohannom, legalább igent mondhattam volna arra, hogy elkísérjen. Gyorsan további jó éjszakát kívántam, és elindultam vissza a hotelhoz. Azonban ahogy kiléptem a fényből, és a sötétben találtam magam, azonnal megütötte a fülem a beszélgetés hangja. Valószínűleg a lányok voltak, akik videóztak. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni őket, és a lehető leghalkabban felsétáltam a szobámba, ahol Nayoung-ot még ébren találtam.

- Hamar vége lett a bulinak. - jegyezte meg fel sem emelve a fejét a laptopjából, amin éppen hevesen gépelt valamit.

- Elfáradtam. - adtam meg az egyszerű választ, majd mielőtt még bármi mást kérdezhetett volna, gyorsan bezárkóztam a fürdőszobába.

Mire lemostam a sminkem és átvettem a pizsamámat, a húgom nemcsak elment aludni, de mély álomba is zuhant. Óvatosan bemásztam mellé az ágyba, és kizárva a lent folyó buli hangját megpróbáltam elaludni. Persze, ez nem ment annyira könnyen, hiszen akárhányszor lehunytam a szemem, ugyanazt a pillanatot éltem át újra és újra. Egy kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, amiért otthagytam Noe-t egyedül, de tényleg képtelen lettem volna akár még egy percig is ott maradni. Tudtam, hogy megérti, és mentális jegyzetet készítettem magamnak, hogy ezért mindenképpen kárpótoljam másnap.

Végül több óra forgolódás után sikerült elaludnom, de amire másnap reggel keltem, arra késztetett, hogy inkább visszaaludjak, és soha többé ne is keljek fel.